Hétköznapi apróságok - 3
Mosogatunk, mosogatunk, ... de nem mindegy mivel!
Mosogatunk, mert mosogatni kell. Mindig. Sőt szinte folyamatosan.
Érkezésünkkor nagy örvendve fedeztem fel, hogy a konyha fotóján a sütőtől egyel balra lévő vízszintes fülű ajtó nem mást rejt, mint egy szép IKEAs mosogatógépet! Hurrrráááá!!!! Az más kérdés, hogy ezzel jelentősen megcsappant a tároló kapacitás, de sebaj! Ne legyünk negatívak, a kuktát majd csak tesszük valahová. Végül is elfér az a szekrény tetején is, a fő, hogy van mosogatógép!
KlukkLaci ki is irodalmazta gondosan (hiába, na, a vér nem válik vízzé, ilyen egy precíz vegyész), kell bele só (bors, paprika), mosószer, meg öblítő, meg...
Én meg mondtam, hogy kell bele egy nagy kutyafüle és lelkesen megvásároltam a boltban az ismerős feliratú és ismerős kinézetű tablettákat: kék és fehér téglatesten piros golyó üldögél.
Aztán mosogattunk.
Először csak géppel.
Aztán idővel néha már kézzel is. A gép után.
Aztán a poharak lassan opálosból kezdtek tejfehérbe váltani.
Aztán a kanalak is.
A tányérok nem. Azok gyárilag fehérek.
Hmmmm... itt valami nem OK. De mi???
Talán valami zsíros kosz ül a szűrőben? Szűrő kimosva.- Pipa.
Újabb mosogatás: a helyzet nem javult.
Mossunk magasabb hőmérsékleten!
Mossunk üresen!
Mossunk mosogatószer nélkül!
Mossunk mosogatószerrel és üresen!
Aztán mossunk el minden edényt, ami a mosogatógépből kijött!
Aztán olvassuk el újra a vonatkozó szakirodalmat. Aszongya, hogy a vízlágyító mennyisége, meg a beállítása, meg túl sok az öblítő - na az biztos nem, mert olyat nem is tettünk bele. Meg mást se. Csak a piros bogyósat.
De mi is van ebben a pirosbogyósban? Na, nézzük. Van benne detergente. Slussz. Más nincs. Kék réteg ide, meg piros bogyó oda. Ez a doboz a classic nevet viseli, ebben ez van. De létezik olyan, hogy tutto in 1, abban már van funzione del brillantante meg funzione del sale. A quantum fantázia nevűről meg már inkább nem is beszélek!
Na, szóval, lehet, hogy ez az opálos, fehéres izé egyenletes és homogén rétegben a vízkő? Amit gyűjtünk egy hónapja, mosásról, mosásra (70 fokon meg pláne!)?
Pompás. Az ellen jó az ecet. Úgy józanparasztilag. Aztán, majd ha ez elfogy, veszünk valami másmilyen bogyósat. De ezt se herdáljuk.Addig is irány a közért, mert persze a jóféle ungherese eceteszenciát nem hurcoltuk ki ide. Salátában meg remek volt a balzsamecet.
Bolt: ecet van. Borecet. Vörös és fehér. Meg almaecet. Meg sok-sok balzsamecet. Legalsó polcon olcsó ecet. Az is borecet. Vörös és fehér. Ecetsav tartalom 6 % maximum.
Haha, nem fogtok ki rajtam, irány a tisztítószer polc! Van pl. etilalkohol (jééé!), magyarul denaturált szesz. Szép rózsaszín. Meg ammónia, meg desztillált víz (profumata), meg sósav. Utóbbit talán nem kellene belelocsolni a vadonatúj mosogatógépbe, a többit meg minek.
Aztán van mosogatógépbe való brillantante meg sale. Némelyik szép nagy doboz, hogy maradjon azután is, ha majd elfogy a pirosbogyós!
Hát így esett, hogy ma beküldtem a mosogató gépbe egy szép nagy pohár fehérbor ecetet. Vagy fehér borecetet. Vagy fehér-bor-ecetet. Mindegy. 1 liter 0,94 EUR. Az illata kifejezetten jó volt. És a homály is csökkent a mosogatógép falán, meg a poharakon.
A módszert jövő héten validáljuk. Aztán megírom a SOP-t.
Addig is jó éjszakát mindenkinek!
2012. szeptember 26., szerda
2012. szeptember 25., kedd
Ezt talán nem pont így kellet volna mondani...
(ez is gyűjteménynek indul, ami vélhetőleg gyarapodni fog)
- Néhány napja a szomszédos tejgazdaságban kértem "Tre litri letto"-t. "Latte" helyett.
Azaz három liter ágyat. Furcsán néztek.
- Ma ugyanott a Gyuri is érdeklődött, hogy van-e eladó "letto".
Neki se adtak.
De lassan majd csak megtanulják.
-Szomszéd néni kérdezi Lőrincet: "Come ti chiami?" (Hogy hívnak?)
Odasúgtam neki "mond a néninek, hogy va bene". (Jól vagyok.)
Mondta. Nagyon szépen. Néni nem kérdezett többet.
- Aztán van ez fordítva is, azaz minek kiszótárazni azt ami egyértelmű?
Polenta főzés. Magyarul puliszka :-)
Mivel nem tartozik a mindennapi receptjeim közé (illetve eddig nem tartozott, de ez úgy tűnik, változni fog), gondoltam nem árt elolvasni a zacskó oldalát.
Körülbelül értett, vagy inkább sejtett mondatok között felbukkan ez a két szó: "acqua salata". Mindkettő tiszta ugyebár? Az acqua-t mindenki érti, ha másért nem, hát a Picasso kalandjai film okán. Talán kicsit másképp írva, de nem ez a lényeg. A salata-n meg nincs mit értekezni.
Csakhogy az egésznek sehogy se volt értelme egy zacskó kukoricadara oldalán, a "hogy főzzünk polentát" fejezetben. Csináljak mellé salátát? Vagy mire gondolhattak?
Hosszas fejtörés után megadtam magam és elővettem az olasz szótárt. Olyan szó, hogy salata nincs benne. Van viszont olyan, hogy salato = sós - mert a mellékneveknek a szótárban a hímnemű alakja szerepel. Ha a nőneműre van szükség, kéretik a szóvégi o-t a-ra cserélni.
A magyar saláta pedig insalata :-)
És polentát sós vízzel kell főzni ...
Ahogy az ember egyre többet tud, úgy derül ki egyre gyakrabban, hogy milyen sokat nem tud. Vagy még inkább, hogy rosszul tudja.
Lőrinc legutóbbi óvodakerülő taknyossága végén összefutottunk a szomszédasszonnyal a piacon. Érdeklődött: hogy vagyunk. Mondtam, hogy már jobban, mert beteg volt, 4 napja ma először "fiori".
Kételkedve nézett rám, majd megmorzsolgatta a mellette lévő bokor levelét, és csak annyit mondott, hogy "a fiori az ilyen". Ja, tényleg, eszméltem: a fiori az virág. Illetve Virágok. A Lóci meg fuori, azaz kint. Mármint négy napja akkor először volt kint.
Hasonló helyzetekben mindig eszembe jut a fülöpszigeti szomszédasszony a Szerénából, amikor augusztusban Szentivánon a kertben ülve azt próbálta tisztázni, hogy az ő gyereke a medencénkben éppen eszik, iszik, vagy úszik...
Ehhez képest nekünk még egész könnyű dolgunk van.
(ez is gyűjteménynek indul, ami vélhetőleg gyarapodni fog)
- Néhány napja a szomszédos tejgazdaságban kértem "Tre litri letto"-t. "Latte" helyett.
Azaz három liter ágyat. Furcsán néztek.
- Ma ugyanott a Gyuri is érdeklődött, hogy van-e eladó "letto".
Neki se adtak.
De lassan majd csak megtanulják.
-Szomszéd néni kérdezi Lőrincet: "Come ti chiami?" (Hogy hívnak?)
Odasúgtam neki "mond a néninek, hogy va bene". (Jól vagyok.)
Mondta. Nagyon szépen. Néni nem kérdezett többet.
- Aztán van ez fordítva is, azaz minek kiszótárazni azt ami egyértelmű?
Polenta főzés. Magyarul puliszka :-)
Mivel nem tartozik a mindennapi receptjeim közé (illetve eddig nem tartozott, de ez úgy tűnik, változni fog), gondoltam nem árt elolvasni a zacskó oldalát.
Körülbelül értett, vagy inkább sejtett mondatok között felbukkan ez a két szó: "acqua salata". Mindkettő tiszta ugyebár? Az acqua-t mindenki érti, ha másért nem, hát a Picasso kalandjai film okán. Talán kicsit másképp írva, de nem ez a lényeg. A salata-n meg nincs mit értekezni.
Csakhogy az egésznek sehogy se volt értelme egy zacskó kukoricadara oldalán, a "hogy főzzünk polentát" fejezetben. Csináljak mellé salátát? Vagy mire gondolhattak?
Hosszas fejtörés után megadtam magam és elővettem az olasz szótárt. Olyan szó, hogy salata nincs benne. Van viszont olyan, hogy salato = sós - mert a mellékneveknek a szótárban a hímnemű alakja szerepel. Ha a nőneműre van szükség, kéretik a szóvégi o-t a-ra cserélni.
A magyar saláta pedig insalata :-)
És polentát sós vízzel kell főzni ...
Ahogy az ember egyre többet tud, úgy derül ki egyre gyakrabban, hogy milyen sokat nem tud. Vagy még inkább, hogy rosszul tudja.
Lőrinc legutóbbi óvodakerülő taknyossága végén összefutottunk a szomszédasszonnyal a piacon. Érdeklődött: hogy vagyunk. Mondtam, hogy már jobban, mert beteg volt, 4 napja ma először "fiori".
Kételkedve nézett rám, majd megmorzsolgatta a mellette lévő bokor levelét, és csak annyit mondott, hogy "a fiori az ilyen". Ja, tényleg, eszméltem: a fiori az virág. Illetve Virágok. A Lóci meg fuori, azaz kint. Mármint négy napja akkor először volt kint.
Hasonló helyzetekben mindig eszembe jut a fülöpszigeti szomszédasszony a Szerénából, amikor augusztusban Szentivánon a kertben ülve azt próbálta tisztázni, hogy az ő gyereke a medencénkben éppen eszik, iszik, vagy úszik...
Ehhez képest nekünk még egész könnyű dolgunk van.
Előmeneteli részjelentés - azaz hogyan alakul házunk és tája
Mindenek előtt szeretnék megnyugtatni mindenkit, aki még a konyhai vízcsapunk miatt aggódik, hogy van vízcsapunk! Már mire kijöttünk is volt.
Egyúttal köszönjük a sok jó megfejtést, ami a "mi hiányzik a képről?" feladványunkra email-ben és telefonon érkezett. Nehéz lenne győztest hirdetni, de azt mindenképpen meg kell említsem, hogy a zsűri különdíját Hédi kapta a "Kukk Laci" válaszért. Gratulálunk!
Az érkezés után rögtön kezdetét vette két nagyobb project: az ebay (nemzetközi vatera), secodamano.it és az IKEA intenzív böngészése, illetve a festés. Közben kaptunk pince tárolót, így pl. a sátrakat, hűtőtáskákat és hasonlókat levonszoltuk oda, ezzel is kissé szellősebbé tettük a közlekedő ösvényeket a dobozhalmok között.
Aztán lecsaptunk egy ágyra az ebay-en. Két éjjeli szekrénnyel és egy komóddal. Még várja, hogy összeszereljük, mert matraca még nincs neki, és a szobát is egyszerűbb így festeni.
Közben egyszer csak lett székünk. A szállásadóktól érkezett 6 db vadonat új IKEA szék, mivel valamiért úgy gondolták ez is a berendezett konyha része, nem csak a vízcsap. Erre speciel mi nem számítottunk, mivel szerintünk a szék az étkező része, de hurrá, ezzel is egy lépéssel előrébb vagyunk!
Utána egy összecsukható vendégágy érkezett az ebay-ről, amit ha épp nincs vendég, akkor felváltva használunk, mint üdítő változatosság a földön alvás után. Mivel már mindhárom felfújható matrac réges-rég megadta magát. Igaz, hogy az összes egyéb szóbajövő alkalmatosság (önfelfújós matrac, Lóci számfeletti ágybetét matraca, használaton kívüli IKEAs székpárna, paplan) bevetésével már megnyomorodás nélkül lehet a földön aludni.
Közben dúl a festés!
Persze ilyen segítséggel könnyű!
"Várj, megmutatom, hogy kell!"
... és a szorgalom eredményeképpen egyre sárgább!
... a gyerek is...
"Akkor csinálom!"
"Szerintem kész."
És íme tényleg: a "sárga szalon"
Innen nézve még sárgább!
Addig is mi alszunk benne, amíg a többi készül.
És ha már festettünk egy függőlegeset, most fessünk egy vízszinteset!
Ééééés közben megérkezett a zuhanyfülke, az addigra már (kivételesen fehérre) kifestett fürdőszobába! - KlukkLaci! Jöhetsz zuhanyozni!
Itt tartunk most. És folytatása következik!
Három évesek lettünk!
... na, jó, Lóci lett 3 éves :-)
... na, jó, Lóci lett 3 éves :-)
Kicsit csaltunk, mert vasárnap köszöntöttük, bár hétfőn van szept. 24. Igaz, hajnali 2 óra 46 perckor született, így ez a pár óra eltérés a 3x365x24 órához képest nem is jelentős. Sőt, ha úgy nézzük, az idei szökőév is volt, szóval a 3x365-ön már túl is vagyunk.
És bár ez volt Lőrinc első igazi születésnapja, olyan értelemben, hogy értette is, hogy most őt ünnepeljük, de ezek a matematikai részletek még teljesen hidegen hagyták.
Nem úgy az ajándékok.
A három nyulaknak is volt sikere,
(bár a fényezésen még van mit fejleszteni, hogy ne legyen ilyen folyós, de azt hiszem megérte harminc év szünet után újra megpróbálkozni a piskóta sütéssel),
de azért az igazi meglepetés és szerelem, azért mégiscsak a villás targonca volt.
Annyira, hogy aludni is azzal kellett menni :-)
A délután során készült képeket, minden válogatás és korrekció nélkül itt láthatjátok:
https://picasaweb.google.com/116780379309164437626/Lorinc3Eves?authkey=Gv1sRgCKqHs6yA2qbhBQ
Aztán ma gyakoroltuk a "hány éves vagy Lőrinc?" kérdést és az arra adható válaszokat. Elég határozottan ragaszkodik ahhoz a verzióhoz, hogy azt mondja "kilenc" és közben mutatja az öt ujját. És közben élénken tanulmányozza, hogy én hogy is csinálom azt, hogy behajlítom a kis-és gyűrűs ujjam egyszerre.
Még gyakoroljuk.
2012. szeptember 20., csütörtök
Buli volt a hétvégén!
A XIV. Gorgonzola fesztivál.
alcím:
"a mi földünk kultúrája és ízei" - vagy valami hasonló
Amikor a népek nagy kanállal esznek.
Polentát, (magyarul puliszkát)
A XIV. Gorgonzola fesztivál.
alcím:
"a mi földünk kultúrája és ízei" - vagy valami hasonló
Amikor a népek nagy kanállal esznek.
Polentát, (magyarul puliszkát)
meg gorgonzolás rizottót, 2 m átmérőjű serpenyőből,
és az ifjak vigadnak.
És csiklandozák az ínyt,
ezzel
azzal,
ami errefelé megterem.
A többi képeket szombat éjszakáról és vasárnap délelőttről itt találjátok:
https://picasaweb.google.com/116780379309164437626/GorgonzolaASajt?authkey=Gv1sRgCNz6xvChtqibvwE
Közben a cittá (város) is látszik kicsit.
A penészes sajtok mustrája közben megtudtuk, hogy alapvetően kétféle létezik: a "dolce" és a "piccante". De lehet tehén és kecsketejből egyaránt.
Még mindkettőből van a hűtőben.
De már fogy erősen :-)
2012. szeptember 19., szerda
Mi az ami nincs (vagy éppen van) Olaszországban (legalábbis ezen a vidékén), bár akár lehetne is (vagy éppen eszünkbe se jutott, hogy ilyen is van, vagy nem is számítottunk rá!)
(ez valószínűleg egy folyamatosan bővülő - vagy szűkülő - lista lesz, ahogy egyre többet látunk, tapasztalunk)
NINCS
- homokozó a játszótereken
- fehérrépa (Ez éppen nem váratlan, hiszen a Lajtán túl ez nem nagyon ismert. Kivéve pár török vendégmunkások által lakott német városrészt.)
-DM (vagy bármilyen általunk ismert drogéria) - parfüméria az van sok és sokféle. De olyan, ahol a WC papírt, a fogkrémet és a sampont vagy a kedvenc arckrémemet is meg lehet venni és még fényképelőhívás is van, na olyan nincs.
- válogatás a piacon - majd az eladó ad, tessék kérni! Na, persze, ha tudnám a nevét... Néhány izének még magyarul se...
- gyümölcstea? - na jó, akad. De nem egy teaivó népség
- füstölcs csülök. vagy füstölt bármi. pl. bablevesbe
- mirelit gyümölcs - egy alkalommal egy nagyobb hipermarketben már eluntam a keresgélést, és megkérdeztem egy eladótól, ugyan merre van fagyasztott gyümölcs. Visszakérdezett, hogy "erdei gyümölcs?". Az hát! Megmutatta: a fagyis ládák 20 méteres sora végén van 20 cm, azaz kétféle "frutta di bosco", aztán annyi. Slussz, pássz.
Kisebb közértben még az sincs.
VAN
- Vízcsap a konyhában!
- Szúnyog. Sok.
- mirelit vegyes zöldség minestrone leveshez. Ez nem hülyeség, mert legalább egyszerre fő meg a cukkini és a szárazbab, illetve nem kell brutto15 kg zöldséget összevásárolni azért a fajtánkénti 10-15 dekáért
- nyúlnak feje a közértben a húsos pulton (hopp, hát nem rám nézett, pedig már éppen majdnem megvettem
... ma spenótot eszünk)
- lóhús a hipermarketben
- mindenféle ismeretlen levélzöldség, csak tudnám, mit is kéne ezekkel csinálni... nyersen? főzve?
- hal, hal, hal! Mindenféle, kicsi, nagy, szúrós uszonyú és szúrós tekintetű, és finom!
- tejföl - meglepetésemre. Illetve "panna acida" azaz savanyú tejszín. Egészen nagy szupermarketben, egészen a polc sarkában, kb. 4 doboznyi. Egy 2 decit pohárnyi 6-700 forint átszámítva. Godolom így sokkal több nem is fogy.
- ZSÍR! meglepetésemre, pedig már épp terveztem, kit is kéne megbízni az zsír-importtal egy kis zsíros kenyér evés végett.
(ez valószínűleg egy folyamatosan bővülő - vagy szűkülő - lista lesz, ahogy egyre többet látunk, tapasztalunk)
NINCS
- homokozó a játszótereken
- fehérrépa (Ez éppen nem váratlan, hiszen a Lajtán túl ez nem nagyon ismert. Kivéve pár török vendégmunkások által lakott német városrészt.)
-DM (vagy bármilyen általunk ismert drogéria) - parfüméria az van sok és sokféle. De olyan, ahol a WC papírt, a fogkrémet és a sampont vagy a kedvenc arckrémemet is meg lehet venni és még fényképelőhívás is van, na olyan nincs.
- válogatás a piacon - majd az eladó ad, tessék kérni! Na, persze, ha tudnám a nevét... Néhány izének még magyarul se...
-
- füstölcs csülök. vagy füstölt bármi. pl. bablevesbe
- mirelit gyümölcs - egy alkalommal egy nagyobb hipermarketben már eluntam a keresgélést, és megkérdeztem egy eladótól, ugyan merre van fagyasztott gyümölcs. Visszakérdezett, hogy "erdei gyümölcs?". Az hát! Megmutatta: a fagyis ládák 20 méteres sora végén van 20 cm, azaz kétféle "frutta di bosco", aztán annyi. Slussz, pássz.
Kisebb közértben még az sincs.
VAN
- Vízcsap a konyhában!
- Szúnyog. Sok.
- mirelit vegyes zöldség minestrone leveshez. Ez nem hülyeség, mert legalább egyszerre fő meg a cukkini és a szárazbab, illetve nem kell brutto15 kg zöldséget összevásárolni azért a fajtánkénti 10-15 dekáért
- nyúlnak feje a közértben a húsos pulton (hopp, hát nem rám nézett, pedig már éppen majdnem megvettem
... ma spenótot eszünk)
- lóhús a hipermarketben
- mindenféle ismeretlen levélzöldség, csak tudnám, mit is kéne ezekkel csinálni... nyersen? főzve?
- hal, hal, hal! Mindenféle, kicsi, nagy, szúrós uszonyú és szúrós tekintetű, és finom!
- tejföl - meglepetésemre. Illetve "panna acida" azaz savanyú tejszín. Egészen nagy szupermarketben, egészen a polc sarkában, kb. 4 doboznyi. Egy 2 decit pohárnyi 6-700 forint átszámítva. Godolom így sokkal több nem is fogy.
- ZSÍR! meglepetésemre, pedig már épp terveztem, kit is kéne megbízni az zsír-importtal egy kis zsíros kenyér evés végett.
2012. szeptember 14., péntek
Hétköznapi apróságok - 2
Kis lépések az emberiségnek, na de annál nagyobbak nekünk!
Ma két ilyen is volt. Sorrendben visszafelé:
1. Ma este SZÉKEN ülve vacsoráztunk, ASZTALNÁL! (meg is mutatnám, ha megtalálnám a kábelt a fényképek letöltéséhez) Majdnem három hete ülünk háromlábú decathlonos kempingszéken és eszünk Lóci játszós asztalán. Vagy a nagy asztalon könyves dobozokkal alátámasztva, mert a rendes lábaival összeszerelve túl magas lenne (lett volna!) a kempingszékekhez. Gyurinak jelentős hátárnya van, mert egyrészt pár nappal később érkezett, másrészt munkahelyen tölti a hétköznapjait, ahol kultúremberek civilizált módon léteznek és étkeznek.
Azért a háromlábúakat se hordtuk még le a pincébe, mivel a korongra telepített laptophoz mégiscsak ez a jó.
2. Korábban párbeszéd Lőrinccel a közértben:
- Mami van pelenkám?
- Nincs.
- Akarok pisilni bilibe!
Remek, gondoltam, most fogunk bepisilni a közért közepén.
- Most nincs itt a bili, tartsd vissza! Majd odakint belepisilünk a vízbe. (ez a Martesana patak, ami keresztül folyik Gorgonzolán és számos leágazása is van, így gyakran találkozni vele erre-arra)
Ez a lehetőség annyira lenyűgözte, hogy vissza is tartotta. És meg is próbáltunk belepisilni a nagy vízbe, de csak a leveleket találtuk el a parton.
Sebaj, így is rendkívül elégedettek voltunk mind a ketten.
:-)
Kis lépések az emberiségnek, na de annál nagyobbak nekünk!
Ma két ilyen is volt. Sorrendben visszafelé:
1. Ma este SZÉKEN ülve vacsoráztunk, ASZTALNÁL! (meg is mutatnám, ha megtalálnám a kábelt a fényképek letöltéséhez) Majdnem három hete ülünk háromlábú decathlonos kempingszéken és eszünk Lóci játszós asztalán. Vagy a nagy asztalon könyves dobozokkal alátámasztva, mert a rendes lábaival összeszerelve túl magas lenne (lett volna!) a kempingszékekhez. Gyurinak jelentős hátárnya van, mert egyrészt pár nappal később érkezett, másrészt munkahelyen tölti a hétköznapjait, ahol kultúremberek civilizált módon léteznek és étkeznek.
Azért a háromlábúakat se hordtuk még le a pincébe, mivel a korongra telepített laptophoz mégiscsak ez a jó.
2. Korábban párbeszéd Lőrinccel a közértben:
- Mami van pelenkám?
- Nincs.
- Akarok pisilni bilibe!
Remek, gondoltam, most fogunk bepisilni a közért közepén.
- Most nincs itt a bili, tartsd vissza! Majd odakint belepisilünk a vízbe. (ez a Martesana patak, ami keresztül folyik Gorgonzolán és számos leágazása is van, így gyakran találkozni vele erre-arra)
Ez a lehetőség annyira lenyűgözte, hogy vissza is tartotta. És meg is próbáltunk belepisilni a nagy vízbe, de csak a leveleket találtuk el a parton.
Sebaj, így is rendkívül elégedettek voltunk mind a ketten.
:-)
2012. szeptember 11., kedd
Hétköznapi apróságok - 1
Mivel boltba (is) biciklivel járunk, ezért gyakran megyünk. Nem annyira vicces egy 15 kilós gyerek hátul, és egy 6 kilós cekker a kormány egyik oldalán. A cekker libeg, a gyerek egészen váratlanul hajol hol jobbra, hol balra, hogy lásson. Ettől a cekker még jobban libeg.
Egyszer vettünk így 3 kg almát, 1 kg sárgarépát (így csomagolva olcsóbb volt), meg egy kis ezt és azt.
Azóta hármasával vesszük a szilvát is. És a felét megesszük a közért előtt.
És mivel lehet, hogy a legközelebbi kenyérvásárlás tervezett idejére valami közbejön, ezért nem árt, ha van itthon élesztő. Egy focaccia (üres pizzatészta) sity-suty megvan és kész a vacsora.
Na de hol is van az élesztő? Tejes hűtőpult? Neeem. Tésztás hűtőpult? Ott seem. Közben persze Lőrinc meg akarja venni a tehenes joghurtot is, meg még háromféle sajtot is... kezdünk cívódni. Így cívódva elvonszolódunk a kenyeres-felvágottas-sajtos pulthoz, ahol kérni kell a Nénitől. (Néni legalább egy tizessel fiatalabb) A kérdezősködés a kenyérig megy, aztán meg kéne kérdezni az élesztő lelőhelyét. Haha. (Lóci már ordít) Eladó Néni aranyos, valamit kérdez a kenyér után. Kár, hogy nem hallom az ordítástól. Mivel látja, hogy úgyse értem, nem vacakol, levág egy darabot valami pékárúból, és Lőrinc kezébe nyomja. Áldott csend! És akár társaloghatunk is. Mondom, hogy nem nagyon beszélem az olaszt. Mosolyogva bólint. Talán már feltűnt neki. Kedvesen azt mondja, hogy sebaj, segít angolul. Üdítő kivétel! Hurrá! Kérdezem, van-e neki "yeast"-je? Na, pompás, tulajdonképpen én se tudom, honnan tudok ilyen hülyeségeket, így persze teljesen megértem, hogy lila gőze sincs, mi az a yeast. De sikerült kivágni magam így: "small cube for pizza!" - kicsi kocka pizzához. És megértette. Mondta, hogy nincs, most várják, és megmutatta a helyét a pulton (tehát ha lenne is tőle kéne kérni), ahol oda volt írva: "lievita di birra" Aztán gyorsan futott egy kört a közértben (mi meg utána, mert pékárúval a kézben haladni is lehet), és megmutatta, hogy hol lelhető fel a bezacskózott, készre gyúrt pizzatészta, valamint a szárított élesztő. Köszöntem, de mondtam inkább megvárom az igazit. Pénztár felé menet hangosan ismételgettem: "lievita di birra","lievita di birra", "lievita di birra", "lievi...
Pultos Néni még a pénztár előtt utolért az ottfelejtett kenyérrel a kezében :-)
Mivel boltba (is) biciklivel járunk, ezért gyakran megyünk. Nem annyira vicces egy 15 kilós gyerek hátul, és egy 6 kilós cekker a kormány egyik oldalán. A cekker libeg, a gyerek egészen váratlanul hajol hol jobbra, hol balra, hogy lásson. Ettől a cekker még jobban libeg.
Egyszer vettünk így 3 kg almát, 1 kg sárgarépát (így csomagolva olcsóbb volt), meg egy kis ezt és azt.
Azóta hármasával vesszük a szilvát is. És a felét megesszük a közért előtt.
És mivel lehet, hogy a legközelebbi kenyérvásárlás tervezett idejére valami közbejön, ezért nem árt, ha van itthon élesztő. Egy focaccia (üres pizzatészta) sity-suty megvan és kész a vacsora.
Na de hol is van az élesztő? Tejes hűtőpult? Neeem. Tésztás hűtőpult? Ott seem. Közben persze Lőrinc meg akarja venni a tehenes joghurtot is, meg még háromféle sajtot is... kezdünk cívódni. Így cívódva elvonszolódunk a kenyeres-felvágottas-sajtos pulthoz, ahol kérni kell a Nénitől. (Néni legalább egy tizessel fiatalabb) A kérdezősködés a kenyérig megy, aztán meg kéne kérdezni az élesztő lelőhelyét. Haha. (Lóci már ordít) Eladó Néni aranyos, valamit kérdez a kenyér után. Kár, hogy nem hallom az ordítástól. Mivel látja, hogy úgyse értem, nem vacakol, levág egy darabot valami pékárúból, és Lőrinc kezébe nyomja. Áldott csend! És akár társaloghatunk is. Mondom, hogy nem nagyon beszélem az olaszt. Mosolyogva bólint. Talán már feltűnt neki. Kedvesen azt mondja, hogy sebaj, segít angolul. Üdítő kivétel! Hurrá! Kérdezem, van-e neki "yeast"-je? Na, pompás, tulajdonképpen én se tudom, honnan tudok ilyen hülyeségeket, így persze teljesen megértem, hogy lila gőze sincs, mi az a yeast. De sikerült kivágni magam így: "small cube for pizza!" - kicsi kocka pizzához. És megértette. Mondta, hogy nincs, most várják, és megmutatta a helyét a pulton (tehát ha lenne is tőle kéne kérni), ahol oda volt írva: "lievita di birra" Aztán gyorsan futott egy kört a közértben (mi meg utána, mert pékárúval a kézben haladni is lehet), és megmutatta, hogy hol lelhető fel a bezacskózott, készre gyúrt pizzatészta, valamint a szárított élesztő. Köszöntem, de mondtam inkább megvárom az igazit. Pénztár felé menet hangosan ismételgettem: "lievita di birra","lievita di birra", "lievita di birra", "lievi...
Pultos Néni még a pénztár előtt utolért az ottfelejtett kenyérrel a kezében :-)
2012. szeptember 6., csütörtök
Első nap az óvodában...
na, az nem most lesz. De vegyük sorjában.
Vasárnap
Felfedeztük a már idézett névsort az óvoda kapuján, ami arra utal, hogy Lőrincet felvették az óvodába, bár februári jelentkezésünk óta erről senki, semmilyen formában nem tájékoztatott. Na, persze tetszettünk volna olvasgatni a helyi falragaszokat. Nem olvasgattuk. De a lényeg, fel vagyunk véve!
A másik lényeges falragasz arról tájékoztatott, hogy az óvoda 5-én kezdődik - tehát nem kell hétfőn hanyatt-homlok oviba rohanni.
Hogy mikor kell jönni-menni ez derült még ki:
"Bambini di 3 anni - Si rimanda al Progetto accoglienza nuovi iscrtti"
Azaz a 3 évesek ebben a témában forduljanak az újonnan beiratkozók beszoktatásáról szóló projekthez.
És akkor most itt árulom el, hogy ezt a sok vacak papírt nem azért fotózom ilyen lelkesen, mert ennyire hűen kívánom blogolni a az életünket érintő sok okos dokumentumot ( se GLP, se GCP, se ISO akárhány nem vonatkozik jelen esetben ránk), hanem azért mert nem mászkálunk nagyszótárral a zsebünkben. És még a google fordítót se cipeljük valami drága kütyünk magunkkal. Bár szórakoztató hülyeségeket képes produkálni minden gátlás nélkül. Tehát ezek a házi jegyzeteink. De ha már van, megosztom veletek :-)
A fent nevezett beszoktató "progetto"-t fél éjszaka kerestem a neten. Meglett. Nem könnyen. Ki is derült belőle, hogy a gyermek és a szülő életében milyen rendkívül jelentős pillanat amikor átlépik az óvoda küszöbét. Mérföldkő ez, egy újabb lépés a leválás folyamatában, és roppant lényeges, hogy a lépés úgy történjen meg, hogy ez se a gyermeket se a szülőt ne viselje meg....
És akkor itt egy anya vagy elbőgi magát, vagy a további szöveget helyettesíti a "blablablalabla" megfelelő szekvenciájával.
Maradjunk ez utóbbinál. Annál is inkább, mert kedden szülői értekezlet és talán ott majd kiderül valamivel több, mint az a nagy semmi ami egy kezdő óvodás kezdő anyája számára kiderült ebből a szívhez szóló közhelyhalmazból.
Hétfő
Mivel annak idején februárban a helyi didaktikai hivatalban (ahol a különböző óvodai, iskolai ügyeket intézik) nagyon hiányolták Lóci codife fiscale-ját valamint annak igazolását, hogy gorgonzolai lakos, gondoltam arra biciklizünk és bemutatjuk a néniknek ezeket, az azóta begyűjtött papírokat. Persze szigorúan a neten feltüntetett hivatali időben. A kapu zárva volt, mozgás nem látszott. Ellenben eleredt az eső és inkább sűrűn pedálozni kezdtem hazafelé, mintsem hosszadalmas bejutási kísérletekbe kezdjek, tekintve, hogy az esőkabátok még mindig valahol bujdosnak és a ruháink másik felel még délelőtt óta nem száradt meg.
Délelőtt akkor áztunk el, amikor az óvodát próbáltuk megkörnyékezni bátortalanul, hátha ólálkodik arra valami kommunikálni kész óvónéni.
Csak a kertészek ólálkodtak, és nyírták a sövényt.
Ezzel felverték a szúnyogokat.
De aztán azokat is elmosta az eső.
Kedd
Megkértem Gyurit, hogy valamelyik talpraesett kolléganőjével hívassa már fel ezt a didaktikai igazgatóságot, mondanák már el, hogy mit várnak tőlünk és azt a mit hova és mikor kérik. Nagy kelletlenül, némi telefonos cívódás után ráálltak, hogy szerdán felkereshetem őket 1 óra előtt. Kb. itt volt az a pont amikor családon belül rajtuk ragadt a "Vérbanyák" kétes értékű titulus.
Szülői értekezlet 5-kor.
Izgatott anyaként sikerült 5 perccel előbb érkeznem. Egy másik hasonszőrű anyával. Ránk is lett szólva, hogy nincs ám még öt óra. Amíg vártunk a sorunkra, és a 25 másik, kevésbé izgatott anyára annyit sikerült megbeszélnünk, hogy én majd megyek utána.
Naná, hogy másik csoportba kerül a gyereke. Kereshettem új gazdaszervezetet. Sikerült is fogni egy másik anyukát aki valamelyest tud angolul, ha már a két óvónéni egy szót se. Ketten együtt se. De ők legalább foghatják egymás kezét, ha félnek.
Az értekezlet alatt sokan és sokat beszéltek.
Illetve be lettünk osztva, hogy ki mikor jön be egyéni elbeszélgetésre. Holnap 1 óra 5 percre kaptunk időpontot. Mi angolul beszélő anyukával próbáltuk kitölteni a gyerekről szóló négy oldalas kérdőívet. A személyi adatok rész egész jól ment. De aztán jött az zaftosabbja: "Milyen a gyermek viszonya az élelmiszerekkel? Más gyerekekkel? Szomszédokkal? Nagynénikkel? Veszélyes tárgyakkal? Hogy viszonylik a büntetéshez? Tikkel- e a gyerek?"
A gyerek nem, de én már kezdek...
Végül az udvaron fejeztük be, ahol angolul beszélő anyuka végre ki merte mondani, hogy hülye kérdésekre csak hülye válaszokat lehet adni.
De pl. egy orvosi papírt, hogy "közösségbe mehet" nem kért senki sehol.
Az értekezleten azért annyi kiderült, hogy a beszoktatás abból áll, hogy első három nap délelőtt van csak bent a gyerek, utána már bent is ebédel, aztán egy idő múlva már ebéd után is bent marad. Bátran megkérdeztem, hogy és az első időben hol van anyuka? Megmondták: anyuka első nap maradhat 10-15 percig.
Hát ennyit a mérföldkövekről...
Szerda
Délelőtt bementünk a Vérbanyákhoz a papírjainkkal. Egy üvegablakon keresztül beszélgettünk, annak ellenére, hogy mögöttem másfél méterre 20 olasz nő beszélt egyszerre, és mellettünk tárva-nyitva állt egy ajtó, és egy sasszéval odaoldalazva ott is folytathattuk volna az eszmecserét. De hát tudjam csak, hogy hol a helyem, igaz hogy így nem is hallom, amit úgyse értenék...
Eléggé el nem ítélhető módon kierőszakoltam az oldal sasszét az ajtóhoz.
Kell egy igazolványkép is.
Holnap jöhetünk megint.
13 óra 05 perc, óvoda.
Lőrinc játszana, mondom nem szabad. Nem érti, mert a Bogyó és Babóca rajzfilmből tudjuk, hogy az óvodában játszanak a gyerekek.
Várunk fél kettőig, akkor mi következünk.
Óvónénik alapvetően aranyosak, még arra is hajlandóak, hogy lassabban beszéljenek, sőt, még át is fogalmaznak néha ezt-azt, ha elsőre nem megy. Szóval segítőkészek.
És elsőre kiszúrják a rövidgatya derekánál kivillanó pelenkát: "Panollino??? No." És mutatja is az ujjával, hogy nem. Aztán elmélyedünk a részletekben, hogy mennyire pelenkás is ez a gyerek, és mikor nem és végül is csak kisütik, hogy csak az jöhet oviba aki már aludni is pelenka nélkül alszik.
A másik a "cuccio", azaz a cumi. A "vizilós". Na arra is kihirdették az ítéletet: az se jöhet az oviba.
Nézegettük a naptárat, de tulajdonképpen minek is. Végül abban maradtunk, hogy jelentkezzünk, ha mindez már nincs. És írjunk erről egy papírt a Vérbanyáknak - ha már úgyis megyünk oda holnap. De azért átvettük a tegnapi négyoldalas kérdőívet soronként.
Aztán eljöttünk. Lóci sírt, mert ő még maradt volna. (ó, áldott ártatlanság!) De végül kapott kölcsönbe egy autót, amit majd akkor kell visszavinni ha igazán óvodába megy. És puszizkodott egyet az óvónénikkel és így megbékélt.
Csütörtök
Vérbanyák kaptak fotót, codice fiscale-t és egy általunk írt levelet a pelenka helyzetről. Ezt most nem mellékelem, mert hátha olvassa egyszer ezt a blogot Lívia is, aki az olasz tudást próbálta belénk plántálni. Előtte nem biztos, hogy vállalnám, de a Vérbanyáknak így is jó volt.
Délután már az alvás is pelenka nélkül történt és szárazon kelt fel. És még a cumiját is hajlandó odaadni ébredés után, mert oviba akar menni. Csak annyi a kérés, hogy "még egy kicsit", majd szopik rajta nyolcat-tízet szaporán és a kezembe adja.
Ma este vacsora után a következőt adta elő: "Nem megyünk óvodába, be van zárva. Kérem a vizilós cumimat!"
Hát lehet ennek ellenállni?
na, az nem most lesz. De vegyük sorjában.
Vasárnap
Felfedeztük a már idézett névsort az óvoda kapuján, ami arra utal, hogy Lőrincet felvették az óvodába, bár februári jelentkezésünk óta erről senki, semmilyen formában nem tájékoztatott. Na, persze tetszettünk volna olvasgatni a helyi falragaszokat. Nem olvasgattuk. De a lényeg, fel vagyunk véve!
A másik lényeges falragasz arról tájékoztatott, hogy az óvoda 5-én kezdődik - tehát nem kell hétfőn hanyatt-homlok oviba rohanni.
Hogy mikor kell jönni-menni ez derült még ki:
"Bambini di 3 anni - Si rimanda al Progetto accoglienza nuovi iscrtti"
Azaz a 3 évesek ebben a témában forduljanak az újonnan beiratkozók beszoktatásáról szóló projekthez.
És akkor most itt árulom el, hogy ezt a sok vacak papírt nem azért fotózom ilyen lelkesen, mert ennyire hűen kívánom blogolni a az életünket érintő sok okos dokumentumot ( se GLP, se GCP, se ISO akárhány nem vonatkozik jelen esetben ránk), hanem azért mert nem mászkálunk nagyszótárral a zsebünkben. És még a google fordítót se cipeljük valami drága kütyünk magunkkal. Bár szórakoztató hülyeségeket képes produkálni minden gátlás nélkül. Tehát ezek a házi jegyzeteink. De ha már van, megosztom veletek :-)
A fent nevezett beszoktató "progetto"-t fél éjszaka kerestem a neten. Meglett. Nem könnyen. Ki is derült belőle, hogy a gyermek és a szülő életében milyen rendkívül jelentős pillanat amikor átlépik az óvoda küszöbét. Mérföldkő ez, egy újabb lépés a leválás folyamatában, és roppant lényeges, hogy a lépés úgy történjen meg, hogy ez se a gyermeket se a szülőt ne viselje meg....
És akkor itt egy anya vagy elbőgi magát, vagy a további szöveget helyettesíti a "blablablalabla" megfelelő szekvenciájával.
Maradjunk ez utóbbinál. Annál is inkább, mert kedden szülői értekezlet és talán ott majd kiderül valamivel több, mint az a nagy semmi ami egy kezdő óvodás kezdő anyája számára kiderült ebből a szívhez szóló közhelyhalmazból.
Hétfő
Mivel annak idején februárban a helyi didaktikai hivatalban (ahol a különböző óvodai, iskolai ügyeket intézik) nagyon hiányolták Lóci codife fiscale-ját valamint annak igazolását, hogy gorgonzolai lakos, gondoltam arra biciklizünk és bemutatjuk a néniknek ezeket, az azóta begyűjtött papírokat. Persze szigorúan a neten feltüntetett hivatali időben. A kapu zárva volt, mozgás nem látszott. Ellenben eleredt az eső és inkább sűrűn pedálozni kezdtem hazafelé, mintsem hosszadalmas bejutási kísérletekbe kezdjek, tekintve, hogy az esőkabátok még mindig valahol bujdosnak és a ruháink másik felel még délelőtt óta nem száradt meg.
Délelőtt akkor áztunk el, amikor az óvodát próbáltuk megkörnyékezni bátortalanul, hátha ólálkodik arra valami kommunikálni kész óvónéni.
Csak a kertészek ólálkodtak, és nyírták a sövényt.
Ezzel felverték a szúnyogokat.
De aztán azokat is elmosta az eső.
Kedd
Megkértem Gyurit, hogy valamelyik talpraesett kolléganőjével hívassa már fel ezt a didaktikai igazgatóságot, mondanák már el, hogy mit várnak tőlünk és azt a mit hova és mikor kérik. Nagy kelletlenül, némi telefonos cívódás után ráálltak, hogy szerdán felkereshetem őket 1 óra előtt. Kb. itt volt az a pont amikor családon belül rajtuk ragadt a "Vérbanyák" kétes értékű titulus.
Szülői értekezlet 5-kor.
Izgatott anyaként sikerült 5 perccel előbb érkeznem. Egy másik hasonszőrű anyával. Ránk is lett szólva, hogy nincs ám még öt óra. Amíg vártunk a sorunkra, és a 25 másik, kevésbé izgatott anyára annyit sikerült megbeszélnünk, hogy én majd megyek utána.
Naná, hogy másik csoportba kerül a gyereke. Kereshettem új gazdaszervezetet. Sikerült is fogni egy másik anyukát aki valamelyest tud angolul, ha már a két óvónéni egy szót se. Ketten együtt se. De ők legalább foghatják egymás kezét, ha félnek.
Az értekezlet alatt sokan és sokat beszéltek.
Illetve be lettünk osztva, hogy ki mikor jön be egyéni elbeszélgetésre. Holnap 1 óra 5 percre kaptunk időpontot. Mi angolul beszélő anyukával próbáltuk kitölteni a gyerekről szóló négy oldalas kérdőívet. A személyi adatok rész egész jól ment. De aztán jött az zaftosabbja: "Milyen a gyermek viszonya az élelmiszerekkel? Más gyerekekkel? Szomszédokkal? Nagynénikkel? Veszélyes tárgyakkal? Hogy viszonylik a büntetéshez? Tikkel- e a gyerek?"
A gyerek nem, de én már kezdek...
Végül az udvaron fejeztük be, ahol angolul beszélő anyuka végre ki merte mondani, hogy hülye kérdésekre csak hülye válaszokat lehet adni.
De pl. egy orvosi papírt, hogy "közösségbe mehet" nem kért senki sehol.
Az értekezleten azért annyi kiderült, hogy a beszoktatás abból áll, hogy első három nap délelőtt van csak bent a gyerek, utána már bent is ebédel, aztán egy idő múlva már ebéd után is bent marad. Bátran megkérdeztem, hogy és az első időben hol van anyuka? Megmondták: anyuka első nap maradhat 10-15 percig.
Hát ennyit a mérföldkövekről...
Szerda
Délelőtt bementünk a Vérbanyákhoz a papírjainkkal. Egy üvegablakon keresztül beszélgettünk, annak ellenére, hogy mögöttem másfél méterre 20 olasz nő beszélt egyszerre, és mellettünk tárva-nyitva állt egy ajtó, és egy sasszéval odaoldalazva ott is folytathattuk volna az eszmecserét. De hát tudjam csak, hogy hol a helyem, igaz hogy így nem is hallom, amit úgyse értenék...
Eléggé el nem ítélhető módon kierőszakoltam az oldal sasszét az ajtóhoz.
Kell egy igazolványkép is.
Holnap jöhetünk megint.
13 óra 05 perc, óvoda.
Lőrinc játszana, mondom nem szabad. Nem érti, mert a Bogyó és Babóca rajzfilmből tudjuk, hogy az óvodában játszanak a gyerekek.
Várunk fél kettőig, akkor mi következünk.
Óvónénik alapvetően aranyosak, még arra is hajlandóak, hogy lassabban beszéljenek, sőt, még át is fogalmaznak néha ezt-azt, ha elsőre nem megy. Szóval segítőkészek.
És elsőre kiszúrják a rövidgatya derekánál kivillanó pelenkát: "Panollino??? No." És mutatja is az ujjával, hogy nem. Aztán elmélyedünk a részletekben, hogy mennyire pelenkás is ez a gyerek, és mikor nem és végül is csak kisütik, hogy csak az jöhet oviba aki már aludni is pelenka nélkül alszik.
A másik a "cuccio", azaz a cumi. A "vizilós". Na arra is kihirdették az ítéletet: az se jöhet az oviba.
Nézegettük a naptárat, de tulajdonképpen minek is. Végül abban maradtunk, hogy jelentkezzünk, ha mindez már nincs. És írjunk erről egy papírt a Vérbanyáknak - ha már úgyis megyünk oda holnap. De azért átvettük a tegnapi négyoldalas kérdőívet soronként.
Aztán eljöttünk. Lóci sírt, mert ő még maradt volna. (ó, áldott ártatlanság!) De végül kapott kölcsönbe egy autót, amit majd akkor kell visszavinni ha igazán óvodába megy. És puszizkodott egyet az óvónénikkel és így megbékélt.
Csütörtök
Vérbanyák kaptak fotót, codice fiscale-t és egy általunk írt levelet a pelenka helyzetről. Ezt most nem mellékelem, mert hátha olvassa egyszer ezt a blogot Lívia is, aki az olasz tudást próbálta belénk plántálni. Előtte nem biztos, hogy vállalnám, de a Vérbanyáknak így is jó volt.
Délután már az alvás is pelenka nélkül történt és szárazon kelt fel. És még a cumiját is hajlandó odaadni ébredés után, mert oviba akar menni. Csak annyi a kérés, hogy "még egy kicsit", majd szopik rajta nyolcat-tízet szaporán és a kezembe adja.
Ma este vacsora után a következőt adta elő: "Nem megyünk óvodába, be van zárva. Kérem a vizilós cumimat!"
Hát lehet ennek ellenállni?
2012. szeptember 2., vasárnap
KlukkLaci hazament :-(
És még az utolsó vacsorát se látta :-( Mert mire észbe kaptunk, és felballagtunk nagy nehezen az internetre, kiderült, hogy a legkorábbi jegy szeptember 5-re kapható. Pech... Sebaj, KlukkLaci, még én se láttam, megvárlak!
Azért, hogy valami mégis legyen, ezt sütöttük "utolsó" vacsorára:
Aztán másnap délután KlukkLaci érzékeny búcsút vett, és ... elvitte az autónkat. Meg a vízforralóját. Itt álltunk a továbbiakban két biciklivel az esőben (esőkabátok valahol egy doboz alján) És még egy nescaféhoz is lábost kellett elővenni.
Persze nagy kérdés, hogy kinek volt fájdalmasabb ez az elválás, mert az időnként befutó telefonokból kiderült, hogy Laci hazaútja sem volt az a kifejezett méznyalás. Nem irigylem sem azért, hogy elromlott a kocsi ablaka, és letekert ablakkal száguldhatott a szlovén-magyar autópályákon hazáig hidegben, esőben, sem pedig azért, hogy a kissé neurotikus GPS állandóan le akarta terelni a hazavezető útról.
(Mi csak szobafogságban voltuk, de legalább be tudtuk csukni az ablakot...)
Aztán persze happy end, mert hazaért egyben és hétfőn már az autótól is megnyugtató módon meg tudott válni.
Itt meg vasárnapra átmenetileg kisütött a nap, így még egy kisebb helyismereti biciklizésre is kimerészkedtünk.
Így fedeztünk fel két pozitív dolgot. Az egyik, hogy az óvoda biciklivel 10 perc és ez lóg a kapuján:
Aki nem akarja az egész listát végig böngészni, javaslom a "sez E" ötödik sorát.
A másik, rögtön az óvodával szemközt egy park. Sajnálom, hogy csak mobil volt nálunk és fényképezőgép nem, mert ez a park tényleg szép. Sokkal kisebb persze, mint pl. a Margit Sziget, de vadregény legalább annyi van benne. Ha nem több.
Csak egy kis ízelítő:
És még az utolsó vacsorát se látta :-( Mert mire észbe kaptunk, és felballagtunk nagy nehezen az internetre, kiderült, hogy a legkorábbi jegy szeptember 5-re kapható. Pech... Sebaj, KlukkLaci, még én se láttam, megvárlak!
Azért, hogy valami mégis legyen, ezt sütöttük "utolsó" vacsorára:
Aztán másnap délután KlukkLaci érzékeny búcsút vett, és ... elvitte az autónkat. Meg a vízforralóját. Itt álltunk a továbbiakban két biciklivel az esőben (esőkabátok valahol egy doboz alján) És még egy nescaféhoz is lábost kellett elővenni.
Persze nagy kérdés, hogy kinek volt fájdalmasabb ez az elválás, mert az időnként befutó telefonokból kiderült, hogy Laci hazaútja sem volt az a kifejezett méznyalás. Nem irigylem sem azért, hogy elromlott a kocsi ablaka, és letekert ablakkal száguldhatott a szlovén-magyar autópályákon hazáig hidegben, esőben, sem pedig azért, hogy a kissé neurotikus GPS állandóan le akarta terelni a hazavezető útról.
(Mi csak szobafogságban voltuk, de legalább be tudtuk csukni az ablakot...)
Aztán persze happy end, mert hazaért egyben és hétfőn már az autótól is megnyugtató módon meg tudott válni.
Itt meg vasárnapra átmenetileg kisütött a nap, így még egy kisebb helyismereti biciklizésre is kimerészkedtünk.
Így fedeztünk fel két pozitív dolgot. Az egyik, hogy az óvoda biciklivel 10 perc és ez lóg a kapuján:
Aki nem akarja az egész listát végig böngészni, javaslom a "sez E" ötödik sorát.
A másik, rögtön az óvodával szemközt egy park. Sajnálom, hogy csak mobil volt nálunk és fényképezőgép nem, mert ez a park tényleg szép. Sokkal kisebb persze, mint pl. a Margit Sziget, de vadregény legalább annyi van benne. Ha nem több.
Csak egy kis ízelítő:
2012. szeptember 1., szombat
28-án, kedden MEGJÖTT APA!!!!!!
és ezzel kezdetét vette a nagy ügyintézési hadjárat. Először is codice fiscale. Ami nekem már volt, még januárból, nekik még nem. De úgy tűnik ez itt a dolgok alfája. Ez egy olyan szám, amit a névből, születés helyéből, és idejéből generálnak és aztán mindenre jó: adószám, TAJ szám, kölcsönkönyvtári azonosító, diákigazolvány szám és a fénymásolóba is ezzel lehet menni. Nem is hülyeség. Kár, hogy otthon sérti a személyiségi jogainkat a személyi szám.
És ez a szám kell a lakcím bejelentéshez, ami kell az óvodához, meg az ASL bejelentkezéshez, ami valami egészségügyi ellátásosdi, szóval káshegy rágás indul. Meg a "Do you speak English? Perché sono ungherese e parlo poco italiano :-)" És persze a többség persze nem parla inglese, úgyhogy marad az italiano, kézzel-lábbal, papírral-ceruzával.
És amikor már a fülünkön jöttek ki a hivatalos ügyek, gyorsan kitaláltuk, hogy kirándulni kell menni, mert aztán KlukkLaci hazamegy úgy, hogy nem látott mást Olaszországból, csak az Agenzie Demografico Entrata-ját ahol még rá lehet gyújtani, no és persze vigyázni Lőrincre amíg mi ügyintézünk.
Így szerda este megnéztük magunknak Milánó főbb néznivalóit. Csak egy kis ízelítő:
hideg volt. de szép.
És ez a szám kell a lakcím bejelentéshez, ami kell az óvodához, meg az ASL bejelentkezéshez, ami valami egészségügyi ellátásosdi, szóval káshegy rágás indul. Meg a "Do you speak English? Perché sono ungherese e parlo poco italiano :-)" És persze a többség persze nem parla inglese, úgyhogy marad az italiano, kézzel-lábbal, papírral-ceruzával.
És amikor már a fülünkön jöttek ki a hivatalos ügyek, gyorsan kitaláltuk, hogy kirándulni kell menni, mert aztán KlukkLaci hazamegy úgy, hogy nem látott mást Olaszországból, csak az Agenzie Demografico Entrata-ját ahol még rá lehet gyújtani, no és persze vigyázni Lőrincre amíg mi ügyintézünk.
Így szerda este megnéztük magunknak Milánó főbb néznivalóit. Csak egy kis ízelítő:
Aki ennél több fotóra kíváncsi ismét ajánlom figyelmébe a google képkeresőjét. Minden bizonnyal számos remek napfényes képet találni (göndör felhőcskékkel az azúrkék égen) a Castello di Sforzáról, vagy a Dómról. Mi viszont élveztük, hogy este mentünk, mert így nem volt 40 fok és félmillió turista.
És ha már ilyen jól ideértünk és Lőrinc is szépen végig gyalogolta az utat az autótól, jutalomból kicseréltük a fordítva ráadott cipőit.
Csütörtökre úgy tűnt itt az ősz - azaz mire komolyabban elindultunk világot látni, jött a hideg és az eső. Ezt persze az elmúlt napok tapasztalata alapján csak kacagtuk, ezért elmentünk egy szál polóban és rövidnadrágban a Lagi di Como-hoz, azaz a Comoi tóhoz.
Hideg volt.
És szeles.
No meg az eső is esett.
De így legalább megnézhettük a felhőpamacsokat a hegyoldalban:
hideg volt. de szép.
további esős képekért ajánlom KlukkLaci picassa-ját:
https://picasaweb.google.com/qkkla1/BellagioComoiTo?authkey=Gv1sRgCO-ahKLUxd7S3QE
És majd innen folytatom, de most elmegyek aludni, mert holnap is van dolog, és annyira nem kényelmes egy alacsony kemping széken ülve a fazekaskorongra telepített laptopon blogot írni!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)