Első napok

Ha valaki megkérdezett volna, hogy mi lesz az első amit feltétlenül vásárolni szeretnék, nem biztos, hogy kapásból tudtam volna a jó választ: létrát. Meg egy néhány foglalatot. Mert drótok lógnak a falból és előrelátóan a velünk utazó csomagokba is tettem pár villanykörtét, de ezeket valahogy össze is kéne hozni és mivel még egy sámlink sincs, valahogy a felmászást is meg kellett oldani. Így érkezés után rögtön indulás a közeli Auchan-ba létráért, foglalatért. Még mielőtt ránk esteledik és még mielőtt ideér a teherautó.
Ment minden: oda és visszaút, foglalat, létra, biztosíték lefordítás, és lecsapás, Laci mászott, szerelt, körte elő ... és sikerült egy adag mignon foglalatos körtét elhozni otthonról. A többi majd jön a teherkocsival, este.
Újabb forduló.

Aztán megérkezett a cucc és a kutyák és ez kb. elég is volt arra a napra. Miután éjjel önkéntes véradást rendeztünk a zanzare-knak,

másnap lendületesen nekiláttunk a berendezkedésnek.  Először is kilakoltattunk néhány jóhiszemű jogcím nélkülit,

 majd kötelező minimál-takarítás következett, aztán az este sebtében berendezett hálószobát gondoltuk újra.

Ilyen volt:

Ilyen lett: Lakberendezőknek külön figyelmébe ajánlom a klasszikus vonalú kandallópárkányt (két hangszóró, két IKEA polc, kisebb IKEA kiegészítőkkel) a hétköznapi életben nélkülözhetetlen kortárs irodalmi művel: olasz-magyar, magyar-olasz szótár. 

És itt a gardrób:

valamint a kombinált törölközőszárítós hangulatvilágítás.

Multifunkciós berendezési tárgyaink akadnak szerte a lakásban. Nagy kedvenc a WC papír tartó-kacsa etető-gyerek kézmosó. Ennek mibenléte egyelőre maradjon talány, mert még nem töltöttem le a fényképezőgépről :-)

Miután reggel KlukkLaci megfejtette a légkondit, illetve lenyúltuk Sig. Pino (a kulcsok őre és a füvek nyírója) teljes rovarirtó arzenálját mégsem mentünk éjszakára szállodába. 

Vasárnap KlukkLaci nekilátott használhatóvá tenni a két drótszamarat, miután felfrissítettük pumpa és szerszám felszereltségünket az Auchan-nál is közelebbi Ipercoop-ban. Így aztán a hétfő már bicikli nyeregben talált minket - így sokkal könnyebb bejárni egy ilyen kisvárost, mint kocsival. Ennek a bejárásnak köszönhetően felderítettük, hogy az út túloldalán az építkezés nem egyéb, mint egy sportcentrum, már működő stranddal és folyamatban lévő 1000 négyzetméteres (csak azért sem írok nanométert!!!) fitnesz teremmel. Itt lehet tájékozódni: http://www.sevensportgarden.com/ pl. az építkezés haladásáról és persze az egyes létesítmények átadásáról, már csak azért is, hogy tudjátok milyen sportfelszerelést hozzatok majd magatokkal.

A strandra menés egyfolytában tervben volt és van. Majd elmesélem, ha sikerült eljutni, de hát az út túloldala oly messze van...

Augusztus 24-én délben megérkeztünk Gorgonzolába! (az idáig vezető útra majd egy szaporább internetkapcsolat idején még visszatérek) Ennek örömére Kluklaci (copyright Lőrinc) főzött egy kávét.

Gyorsan felszereltük a csillárt, aztán jött a teherautót és sebtében berendezkedtünk.

És este máris kerti partit rendeztünk a saját pálmafánk tövében a könyves dobozok tetején.

A jól végzett munka örömével bújtunk a frissen vetett ágyba,

ahol aztán saját levünkben forgolódva szúnyogot etettünk reggelig. Így aztán mindhárman hasonlóan néztünk szombat reggel a kelő napra.

most ennyi, mert rögtön szétkapcsol a korlátos internetünk, de amint lehet folytatjuk. Jobb éjszakát mindenkinek!

Ígértem valamit az útról. Hát röviden (bár az út hosszú volt, különösen egy klíma nélküli autóval):
22-én kora délután utolsó budapesti megállóként Csilla kapott egy puszit a kapuja előtt. Aztán irány a szlovén olasz határon egy kis falu, ahol vár az olcsó éjszakai szállás. A szállás rendben volt, az út is, csak a "fordulj balra" (nemzetközi nevén GPS) verte le néha a biztosítékot, pl. azzal, hogy sem a szlovén autópályákat, sem a kisebb falvakat nem ismerte. Így maradt a hagyományos megoldás: térkép vásárlás, és a nézők segítsége, illetve telefon a szállodába. Éjfélre ott voltunk.
Reggel aztán irány Velence! Ha már úgyis útba esik :-)
Megnéztük:

 Lőrincet egész úton azzal próbáltuk haladásra bírni, hogy ha jön, kergethet majd galambot.
A Szent Márk térre érve kiderült, hogy maximum turistát kergethetne, mert a galamboknak nem maradt hely.

További képekért ajánlom a google képkeresőjét (valószínüleg több millió gondolás képet lehet vele találni) vagy majd egyszer valami picasa-s tárhelyet, ha lesz időm ilyesmire :-)
A több órás gyaloglás a 45 fokban lestrapált mindenkit, így aztán a parkolóba vissza csónakoztunk, majd irány a következő éjjeli szállás a kies Monzambano-ban. Ahol megettük első igazi olasz pizzánkat, majd alvás.
Reggelre lemerült az Audi akkuja - két éjszakai hűtőtáska elég volt neki. De a háziak rögtön telefonáltak a falu 12V-os bikájáért és 10 percen belül már úton is voltunk a helyi pékségbe reggeliért.
Aztán Gorgonzolába - de ez már egy másik fejezet.

Kaptunk egy fotót a konyhánkról (amit külön kérésre bútoroztak be, mivel a világnak azon a felén a bútorozatlan bérlakás egyúttal bútorozatlan konyhát is jelent.)
Szerintem szép.
Itt fogjuk főzni a minestronét.
Meg a panna cottát.
Meg kenjük a gorgonzolát a kenyerünkre.
De...
Kinek mi hiányzik a képről?