2014. február 1., szombat

USZODA

Krisztinek és Rékának
az otthoni babaúszós "hosteseinknek"
szeretettel


Ééééés igennn!!! Január 13-án megnyílt! Igaz, hogy másfél éve, amikor ideköltöztünk, az volt kiírva, hogy nyitás 2013. január, de hát istenem... egy kis késés belefér. Vagy lehet, hogy az a 13 nem is az évet jelentette...?

Már harmadik napja volt nyitva, amikor megtámadtam. Szép.


Három medence: egy 25 m-es úszómedence, egy kisebb, oktatási céllal és mindenféle bálnabalettek számára, valamint egy harmadik, a legfurcsább: gyerekmedence / ugrómedence. Ennek az alja mozgatható, így egész kis gyereknek is leérhet a lába (60 cm vízmélység), illetve a trambulinról ugrálók sem állnak bele fejjel a medence aljába. És elektronikus tábla jelzi az aktuális vízmélységet, illetve piros fényreklám, ha épp nem tanácsos beleugrani. 
Amit nem láttam odabent: küszöb vagy lépcső.
Amit viszont láttam: mozgássérült WC, mozgássérült öltöző.
Hmmm.

És uszodában, ilyen élményben még nem volt részem:  
Délután kettő felé mentem - valóban nem a csúcsidő az uszodákban. A medencetérben két felügyelő, vagy úszómester bágyadozott. Rajtuk kívül teremtett lélek sehol. Érkeztemre felpattantak, hozzám igyekeztek, majd üdvözöltek, bemutatkoztunk, baráti kézfogás, és megkérdezték, jó lesz-e nekem itt ez az egyes számú sáv. Jó volt. Úszni is jó volt.  

Viszont a hajszárítóknál erősen elmerengtem.
A falon valami felirat, valami hirdetmény, ami arról értesíti a kedves vendégeket, hogy január 27-ig ingyen iPhone ... Mi??? Lehet valamit nyerni? (Bár az iPhone-t kicsit elírták.) De akkor ezt miért csak itt, a hajszárítóknál írják ki, miért nincs már a bejáratnál kiplakátolva?
A szöveg további része valami olyasmi akar lenni, hogy utána tölthetjük a kártyánkat. (gondolom az iPhone-ét, amit nyertünk.) Na, jó. Ezt nem pontosan értem. Ilyenkor jegyzetelés helyett a jól bevált módszer: elő a mobilt (nem az iPhon-t, csak a fapados, "kőműves" Samsungot), egy gyors fotó, aztán lehet otthon szótárazni.



Mire lefotóztam, már kapizsgáltam a megfejtést, és röhögtem - magamon. Otthon a szótár már csak megerősítette a gyanúmat, miszerint a PHON nem más, mint a főn! Előtte az I pedig a határozott névelő többesszáma. Hímnemben. Nekem a hajszárító eddig csak asciugacapelli volt. És úgy se gyakran használom, főnözni meg végképp sose szoktam.
Tehát a hajszárítás ingyenes január 27-ig, utána pedig valami feltöltőkártyás rendszerben fogunk hajat szárítani! :-)

***

Aztán most hétfőn elkezdődtek az úszótanfolyamok!!!
Lőrinc másfél év kihagyás után újra vízben!
Amikor a befizetést intéztem, megtudtam, hogy anyuka az öltözőbe (se) nem megy! Ezen egy ideig erősen csodálkoztam. Ruhástól úsznak a gyerekek? Aztán megtudtam. A kicsiknek az öltözőben hostesek segítenek öltözni. Illetve az oktatás célja -az úszáson kívül - az önállóságra nevelés is. Így reményeik szerint, mire kiöregszenek a hostes-es korcsoportból, önállóan fognak öltözni.
Úgy legyen! És csak támogatom!
Hamar kiderült, hogy az otthoni bő két és fél év babaúszás hatása nem múlt el nyomtalanul! Ott komoly hangsúlyt fektettek arra, hogy megtanuljanak kimászni a vízből. És nem hiába! Lőrinc ahogy felfedezte, hogy "mély" vízbe tették (segédeszközzel persze) fénysebességgel mászott ki a partra! Neki és egy másik kisfiúnak, csak a kondenzcsíkja látszott. A különbség csak annyi volt, Lőrincet könnyen vissza tudták csalogatni, míg a másik kisfiú gyökeret vert a parton, majd egyszer csak se szó se beszéd távozni is megpróbált. De hosszas rábeszélés után végül ő is visszamászott. Tiszta szerencse, hogy a nyolc fős gyerekcsoporthoz három oktató tartozott. Így jutott az ilyen egyéni rábeszélésekhez is ember.

Mindezt az előtérből, az üvegfalon át néztük, tolongva. Egy nagy rakás, meghatott szülő.  

És óra végére Lőrinc kis csalogatásra, végigúszta a medencét az úszógumiszerű polifoam kukacával.




 Amiért meg is lett a jutalom: még egy puszit is kapott a tanító bácsitól. :-)



Most, első alkalommal még bemehettem az öltözőbe, de csak öltöztettem a megmosva, megszárítva visszakapott gyerekemet.

Kifelé menet arra a kérdésemre, hogy jó volt-e az úszás, felháborodott "nem" volt a válasz.
- És miért nem?
-Mert ekkkkkkora -és a kezével is mutatja - nagy vízbe vittek!

Persze vacsora utánra már oldódott az első felháborodás.

***

Most péntek este van. És minden korábbi tervünkkel ellentétesen nem Svájcban tapossuk a másfél méteres havat egy hegyi pásztorház felé túrázva, hanem itthon ülünk.

Lóci mumpszos. 
Pedig az ellen még oltva is van. 
Én erre már nem is mondok semmit. 
Vagy legfeljebb csak annyit, hogy néha úgy érzem magam, mint egy farnehéz vadkacsa:
Nekigyűrkőzés ... nagy lendület ... szapora szárnycsapkodás ... már repülünk!!! ... nagy toccsanás fenékkel a vízbe ... újabb pont a gravitációnál ... :-(