Rossz az aki rosszra gondol - nyelvi gyöngyszemek

Vettünk egy szekrényt a secondamano-n, azaz a helyi vaterán. El is mentünk megszemlélni, szép nagy darab. Tanakodtunk, hogy is fogjuk elhozni és mivel és főleg mikor.
Magyar ember magyarul tanakodik. Olasz ember olaszul hallgatja.
És aztán csak nem bírta ki, nekibátorodott és megkérdezte: ugyan mondjuk már meg, mi az a "putan" amit mi itt többször is emlegettünk. Először nem értettük. Aztán rájöttünk: hát a holnaPUTÁN!
De ha már itt tartottunk, be kellett avassuk, már csak a szimmetria kedvéért is. Ezért elmondtuk neki, hogy az a bizonyos puttana amire ő az imént gondolt, az magyarul úgy hangzik, hogy kurva. Erre felragyogott és csak a pontosítás végett kérdezte: úgy mint curva sinistra (bal kanyar), curva destra (jobb kanyar). Bólintottunk.
Mindezek alapján a nyelvrokonságot mindannyian bizonyítottnak tekintettük.
Már csak a szekrényt kell valamikor elhozni.

Házunk tája


Bevezetésként néhány tény:

"Milánó (olaszul Milano, lombardul Milan) Észak-Olaszország legnagyobb, Olaszország második legnagyobb városa (közigazgatásilag comune),Lombardia régió székhelye. Lakossága 1,245 millió fő.^[2] Milánót Olaszország gazdasági fővárosának tartják, hiszen az ország legnagyobb ipari központja.^[3]" (wikipedia)


Egy éve novemberben kijöttünk azzal a céllal, hogy körülnézzünk, merre érdemes majd lakást keresni. Reggelente Gyurit bevittük az irodába, aztán Lőrinccel csak autóztuk, autóztunk. És láttuk a fenti mondat igazságát. Egészen lehangoló volt látni, hogy Milánótól távolodva 20-30-40 km-re is még betonkockák, raktárak, logisztikai központok... Itt akarunk mi lakni?


Aztán megtaláltuk Cascina Mirabello-t Gorgonzolában. Vagy inkább mellette. Egykor így nézett ki:

Aztán fogták, felújították, vagy inkább újraépítették és bérlakásokat alakítottak ki mindenből, ami valaha a tanyát alkotta: lakásokból, istállókból, szénapadlásból. A Google Earth-szel ráközelítve a mi épületünk tetején még jókora lyuk tátong. Talán szólni kéne Googleéknak, hogy ideje frissíteni az adatbázist!
Milánó metróval fél óra, a Gyuri munkahelye kb. 15 km.
Amikor a teherautó megérkezett a holminkkal a sofőr ezzel a mondattal hívott fel: "Te, én eljöttem oda, amit a Gyuri a GPS-en megadott, de itt nincs semmi, csak két tehén egy plakáton!" "Remek, akkor jó helyen vagy! Jövök érted!" válaszoltam.  Az út mellett van egy nagy plakát, amin a szomszéd tanya hirdeti a sajtját. Annál állt a jó fuvaros.
Ti ha jöttök a főútról letérve erre gyertek (a képekre kattanva elvileg kinyílnak nagyban):

 és tovább erre (ez az épület látszik a nagyobbik fekete-fehér képen)

 és még egy kicsit... (azaz közelebbről ez)

 balra a parkoló - még tereprendeznek...

 ez valamikor takarmány siló volt (szintén látszik a fekete-fehér képeken), és ha majd kész lesz, akkor biciklitároló lesz...

 ...és ha megérkeztetek, itt csöngessetek. B6-os lakás.

 Vagy jöhettek hátulról körbe:

A belső udvar:

És a tágabb környék:

Cascina Mugnaga-ba, ahol a friss tejet és a jóféle házi sajtot vesszük Már Lőrinc is többször jött biciklivel. Ő a futóbiciklijével, én a tekerőssel. Csak akkor kellő időt kell szánni az útra, mert akkor aztán megnézünk minden egyes szőrös hernyót egyenként!

Az óvoda kevesebb, mint 10 perc biciklivel. Ebből 4 keresztezni az országutat. És 15 kimenni a bicikliig, mert arrafelé is akad pár szőrös hernyó...

Amikor tejért megyünk, vagy a kutyáknak jó napja van, mert sétálni megyünk:

És ugyanez hazafelé...

Már látszik a házunk - a bal szélső fűzfa a miénk.

A kertünk

és a szomszédoké

A pálmafánk: kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk!

 

de ha közel megyünk hozzá, egészen nagynak látszik :-)

És a végül még egy tény:
bár Milánó, Olaszország legnagyobb ipari városa, csak 15 km, de esténként nem ritkán istállószagot hoz a szél.

Az óvodában mellettünk öltözik egy kisfiú, reggelente anyukával nagyjából velünk együtt érkeznek. Feltűnt az ovis zsákba hímzett családnév: SUSZER. Legutóbb megkérdeztem anyukát, hogy a család valamikor magyar volt-e? Erre azt felelte kedvesen: "Si, austro-ungherese". Vicces volt ezt így hallani. És persze rögtön meg is magyarázza, hogy annyi idő alatt simán elveszhetett az a t betű.

Újra iskolapadban!

Jött egy szórólap, névre szólóan, valószínűleg az önkormányzat lakónyilvántartása alapján:

OLASZ NYELVTANFOLYAM KÜLFÖLDIEKNEK!

A helyi parókia szervezésében, kedden és pénteken este 8¹⁵-től, 9⁴⁵-ig, ingyen! Beiratkozás és szintfelmérés...

Bevallom, már túl vagyunk a szintfelmérésen, és bár az első tervem az volt, hogy előbb megírom mindezt és szurkoljatok velünk, hogy jól sikerüljön a „felvételink”, de aztán úgy gondoltam, olyan ciki, ha a sok szurkolás után derül ki, hogy a betűfelismerő csoportba vettek fel – így aztán vártam a hír megosztásával. Az eredmény: mindketten a „livello B”-ben kaptunk helyet! Hurrá! Csak azt nem tudjuk, hogy „A”-ból kell haladni „Z”-be vagy esetleg „A” a cél…? Mindegy, a lényeg, hogy nem valami szélső betűben vagyunk.

És mi lesz addig Lőrinccel? Oké, hogy óvodás, de este 9-kor nincs óvoda. Kiderült, van babysitter keddenként. Az is ingyért. Pénteken meg legfeljebb felváltva járunk.

Az első óra valahogy így zajlott:

Jó sokan tülekedtünk a tanfolyamnak helyet adó műszaki iskola földszinti folyosóján, meglepően sokan, ahhoz képest, hogy Gorgonzola mégiscsak egy kisváros. Voltunk mindenhonnan. Képviselte magát Dél-Amerika és a távol kelet is gazdagon, de Kelet-Európa szinte minden országa is. Ebből a régióból a legnagyobb létszámot talán egy csapat lengyel apáca jelentette.  Aztán jó sokára felolvasták a csoportok névsorát – addigra mi Lőrinccel bevettük magunkat egy még üres terembe és a padon garázst építettünk abból a vödör legóból, amit biztos, ami biztos alapon magunkkal hoztunk. Persze a B csoport másik terembe ment – bonthattuk le a garázst.

Lócival a hátsó sorban foglaltunk helyet és miközben rajzoltam pár autót, kitöltöttem az első feladatlapot: hogy hívnak, mi a foglalkozásom, honnan jöttem, kivel és minek. Közben Gyuri a folyosón babysittert vadászott. Sikerrel! Villámgyors helycsere, hogy Gyuri is haladjon a feladatlapjával, én meg kitelepültem Lucia-val és Lőrinccel, meg egy kupac színes ceruzával a lépcsőre összeszokni. Ingyen babysitter a lépcsőn játszik a gyerekkel. Kicsit sajnáltam, hogy a mostanában folyamatosan taknyos gyerekem leszokott a pelenkáról. mégiscsak jobb lett volna, ha pelenkásan ül a lépcsőn...

Néha bekúsztam a tanteremben hagyott cuccomhoz, hol egy papírzsebkendőért, hol a pénztárcámért, mert végre eljutottunk egy olyan alkuig, hogy ha veszek neki chips-et az automatából, akkor talán hajlandó kint maradi Luciaval kettesben a lépcsőn.

Közben persze odabent zajlott az óra. Miután mindenki megválaszolta az említett bonyolult kérdéssort, meg kellett beszélni ugyanezt a padszomszéddal. Így Gyuri hamarosan megtudta, hogy a szomszédja Romániából érkezett, 4 évvel ezelőtt és a foglalkozása „artigiano muratore” amire az első tippje az volt, hogy az úr egy halott művész – én is pont ezt tippeltem, amikor elmesélte. Aztán kiderült, hogy a dolog ennél sokkal prózaibb: kőműves mester. Miután a szomszédok kölcsönösen megismerték egymást, sorban fel kellett állni és bemutatkozni a csoportnak. Épp ez zajlott, amikor Lőrinc megengedte, hogy csatlakozzak az órához. Hamarjában fel is szólítottak, miután a helyemre ültem – aztán véget is ért az óra J

A pénteki órán viszont csak én voltam, babysitter hiányában Gyuri itthon maradt Lőrinccel. Én pedig megtudtam, hogy itt igaziból az én-te-ő-mi-ti-ők-et is kicsit másként mondják, mint ahogy az a nyelvkönyvekben szerepel. 

Mivel helyettesítsük...?

Már megint főzőcske, de igyekszem röviden.

Íme a recept:

Vegyünk egy csomag ricotta-t, hosszasan keresgélve, hogy szemre melyiknek az állaga hasonlít legjobban a mi túrónkra. Hagyjuk le- és kicsöpögni egy ideig, hogy amit akar csavarjon még ki belőle Newton.
Aztán vegyünk a szokásosnál egy kicsit több grízt, meg hagyjuk állni, kicsit tovább, mint szoktuk, majd enyhén sós, gyöngyözve forró vízben főzzük ki.
Közben nagy meggyőző erővel mélyen a szemébe nézve suttogjuk neki, hogy...
"Te túrógombóc vagy! Te túrógombóc vagy!"
Ha jól szuggeráljuk ez sül (pardon, fő) ki belőle:

A következő probléma, hogy a tejföl kínálat is egészen elenyésző errefelé. Van, egy helyen már láttam is két pohárnyit, kb. 500 forint volt darabja - haha.

Így aztán marad a joghurt, amiból viszont van eleve édesített verzió, amire egy kis cukrot szórva teljesen rendben van a túrógombóc élmény. Ugyanez a megoldás csirkepaprikásnál vagy töltött káposztánál persze nem működik...

Lőrinc be is vágott belőle két és felet nyomatéknak egy kis bableves tetejére. Abból az apropóból, hogy ismét taknyos, és így itthonról ábrándozik az óvodáról. De az étvágyára nem lehet panasz :-)