Az ősszel elkezdett pechszériát folytattuk. Csak kibővítettük a játékosok körét, és nemzetközi vizekre eveztünk.
Lőrinc két hete elkezdett újra oviba járni. Olyan délelőttös módra. Egy hétig ebéd után hazabicikliztünk aludni egyet. Aztán pénteken újra mentünk muzsikálásra is. Ahol ismét találkoztunk Lőrinc első számú óvodai barátjának, Angelonak mamájával is, akinek fel is tettem az ilyenkor szokásos standard kérdést: "Tutto bene?" -" Minden rendben?" Erre lebiggyedt a szája sarka és csak annyit mondott: "No." Kérdő tekintetemre már folytatta is: az anyukája elesett, combnyaktörés, műteni nem merik, mert gyenge a szíve, 73 éves...
Ja, mindez Romániában van.
És már párás is a szeme.
Muzsika óra után válságstáb nálunk. Közben a két gyerek együtt, boldogan lebontja a lakást. Érzik ők is a feszültséget. Mariana és Sorin a konyhában lemeccselik, hogy most akkor mi legyen. Hol románul, hol olaszul. Mariana menne: másfél éve nem járt otthon és ... nem tudja, látja-e még az anyját ebben az életben. Sorin meg van szeppenve: mi lesz a gyerekkel, ha az asszony hazautazik, hiszen neki dolgozni kell, napi 10-12 órát, mese nincs ... és ... és ... "ez az ára, ha az ember külföldön él". "Frászt!" Ajánlatunk: most egy vacsora, aztán Mariana utazzon, Sorin dolgozzon, Angelo a mienk. Hogy meddig? Amíg kell. Most meg vacsorázzunk és bontsunk ki egy üveg bort. Abból baj nem lehet.
Amíg kel a pizza együttes erővel megvesszük a repülőjegyet a neten, amit aztán másnap hosszas nyomtatószerelést (vagy inkább anatómiai boncolást?) követően sikerült is kinyomtatni
***
December 16. hétfő
Lőrinccel ultrahangra. Illetve Lőrinccel és Angeloval, mert mire a Milánóból visszaérünk rég bezárt az óvoda. Amikor a bejelentkező papírokat intézem, Angelo csendesen megjegyzi, hogy neki most éppen pisilni kell. Biztatom, hogy várjon kicsit, előbb ezt itt befejezem. Mindezt persze ékes olasz nyelven, amiből mindketten rendkívül jók vagyunk, így képzelhető mennyire gördülékenyen kommunikálunk. A papírokkal végezve irány a WC-t megkeresni.
Már látjuk az ajtaját, amikor Angelo megjegyez valamit a pisilésről. - "Igen tudom, hiszen azt keressük, máris!" De, nem a hirtelen közlés oka az volt, hogy ő már be is pisilt. Bokáig. Remek. Még jó, hogy
1. nálam van Lőrinc egyik alsógatyája, minden eshetőségre készen.
2. a WC-ben van elektromos kézszárító.
A gatya Angelora fel, a bokáig pisis melegítőt meg be a kézszárító alá. Közben a két gyerek (az egyik egy szál alsógatyában) fénysebességgel szétspriccel a kórház összes folyosóján - mint utóbb megtudom, ők most versenyautók. Javában zúgatom a kézszárítót és két nyelven ordítok, hogy az összes büdös kölök jöjjön most már ide, vagy szétcsapok és agyoncsapok mindenkit, amikor is asszisztensek futkozva érdeklődnek Molnár Lőrinc után, mert már többször szólították, és ... Hol ennek a gyereknek a nadrágja? Futás közben mondom, hogy nincs rajta, mert bepisilt. Ezt már az ultrahangos doktornő is hallja, aki rögtön rá is kezd, a "Hányszor kell mondani, hogy ultrahang előtt nem szabad pisilni!!!" kezdetű fejtegetésre.
Áááá, feladom! EZ pisilt és AZ megy ultrahangra...
A doktornő rendkívül jó fej - vagy csak nem szeretnének minket viszontlátni? A vizsgálat után megkér, hogy várjunk kicsit a folyosón. Majd 5-6 perc múlva, (amely időt persze a kézszárító zúgatásával töltöm) az eredetileg dec. 23-ra ígért leletet nyomja a kezembe.
A hét további napjain már csak óvodába kellett járni.
Péntekre mindketten köhögtek. Teljesen egyformán.
***
December 23. hétfő
Angelo anyukája ma visszajött. Mamáját végül kedden megműtötték. De előtte megmutatták neki Románia néhány nagyobb városának kórházait.
Már jobban van.
Az ikeás, kínai öntöttvas lábosban most fő a töltött káposzta.
Van benne jóféle magyar füstölt szalonna, olasz darált borjú hús, savanyú káposzta, amit még júniusban hoztunk Svájcból, és két napja járt le a szavatossága, és valami egészen furcsa káposztalevélnek látszó dolog. Az van ráírva, hogy "Baskaya" meg az hogy "SARMALE" és a szupermarket egzotikus élelmiszereket kínáló polcáról származik. Nézte is erősen a pénztáros, amikor lehúzta a vonalkódját.
Hogy pontosan honnan származik, nem tudom, mert azt kb. 2,5-es karakterrel írták rá.
Hogy ebből mi lesz???
:-)
A többiek már alszanak, sikerült mindenkinek álomba köhögnie magát. Megyek én is, csatlakozom hozzájuk.
BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!!!
