Nagyjából kora ősz óta készülök, hogy írok egy bekezdést az olasz zöldségről.
Illetve kettőt, mert két egymástól független dologról is ez a cím jut eszembe.
A közelmúltban hirtelen két lökés is ért, ami gyorsította a rég tervezett oldal megszületését.
Az első, hogy pár nappal az utolsó márciusi hó elolvadása után meglepve láttam, hogy szinte a hó alól, kéken virágzó tyúkhúr mező öntötte el az egyik nagy kanyar rézsűjét a közelben. (Ha a tyúkhúr netán mégsem kéken virágzik, akkor külön elnézést kérek a tyúkoktól, de hát nem vagyok egy ornitológus...)
Tehát olasz zöldség - 1
Augusztusban, amikor kiköltöztünk, feltűnő volt, hogy milyen zöld itt a világ. Részben azért, mert nedvesebb, csapadékosabb vidék mint Magyarország, részben pedig azért, mert úgy tűnik, a zöldet igencsak kedvelő nép lakja.
Zöld a fű, és nem csak ott ahol locsolják, de az utak mentén is. Pedig otthon már javába sárgára száradt, már ahogy szokott a nyár derekára. Így nézve nem meglepő, hogy Olaszország Európa egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb - mert a gazdaságföldrajz sem az erősségem) rizstermelője. Ezért aztán a rizottót is itt találták fel.
Tavaly januárban (illetve előzőleg novemberben), amikor legelőször jártunk Milánóban és környékén, első rácsodálkozásaim egyike volt, hogy mennyi a zöld. Pedig nem Milánó zöldövezetében laktuk - sőt! (A bérelt garzontól egy utcányira volt a központi pályaudvarra vezető vasúti pálya, ahol lóugrásban kerülgettük a kutyaszart - motorozó kétévessel "vicces játék" - de ott volt csak ingyen parkolás napközben). Viszont a tetőkön, erkélyeken, belső udvarokban rendezett kertek és minden zöld, zöld, zöld! Az akkori élmény kontrasztját nyilvánvalóan növelte, részben, hogy tél volt, amikor az ember szeme már amúgy kiéhezett a zöldre, másrészt, hogy hazaérve éppen az utcánk bokrait tarvágták láncfűrésszel. Mind a kettőt. Tájékozottabb szomszédot kérdeztem, hogy ezt vajon miért csinálják. Megtudtam: mert néhány lakó betelefonált az önkormányzathoz, hogy autóval a garázsukból kikanyarodva zavarja a bokor a kilátást. És a láncfűrésszel minden bizonnyal kevesebb a pepecs, mint a metszőollóval.
Egy biztos, azzal a sok zölddel, amit itt naponta látok, máig nem tud betelni a szemem.
Ezek a képek Gorgonzolából, abból az utcából valók, ami a metróállomásra visz, és ahol hétfőnként a heti piac van.
És láttuk a velünk együtt beköltözőket, hogy még cucc a dobozban, függöny sehol, de már rakosgatják a frissen beszerzett cserepeket az ablakpárkányra, teraszra, korlátra.
De ugorjunk a másik témakörre, ami fél év után még rendszeresen meglepetést okoz, nyomozásra és irodalmazásra késztet ez az
Olasz zöldség - 2
Ezekkel főleg a piacon és a boltokban lehet találkozni.
És az csak egy dolog, hogy fogalmam sincs, hogy is kéne ezeket enni, de sokszor arról sem, hogy melyik számot nyomjam a mérlegen, mert ahhoz tudni kéne az adott izé nevét. És ha az egész soron csak a póréhagymát ismerem fel biztosan, mert még a spenót se mindig az, úgy nem egyszerű...
Odáig rendben, hogy fehérrépa nincs...
... de mi a fenét is akartam én főzni???
A teljesség igénye nélkül néhány újonnan megismert zöldség:
Az elsők között jött szembe az erbette. Jóképű levélzöldség, futólag nagyra nőtt spenótra gyanakodtam. De nem az. Nézzük csak meg, mit is ír a hogyishívják, azaz a wikipédia. Nos, az erbette esetében leginkább semmit. Nincs ilyen lap. A szótár szerint "gyógynövények". Többesszámban. És mégis, a boltban, a piacon ott figyel az erbette.
Ha érdemi információt nem is, de receptet sikerült találni a helyi "mindmegettén", a millericette.it-n:
Milánói erbette
http://www.millericette.it/contorni/contorni-caldi/erbette-milanese_361.html
Na, ez jó is lesz (és tényleg jó lett). A recept poénja, az egyik hozzászólás:
Cosa sono le erbette? Dove si possono reperire?
Azaz, mi az az erbette? Hol találhatok? Haha! Pedig úgy tűnik a hozzászóló helybeli! :-)
Nem sokkal később barátkoztunk össze a coste-val. Erről, miután megetettük vele, Dezső kiderítette, hogy ennek lánykori neve mángold. Hallottam már, de ennél többet magyarul se tudok róla. Viszont ez is finom "milánói módra" elkészítve és gyorsan készen is van.
Aztán éppen kezdtem volna továbblépni a levélzöldségek során, jöjjön, aminek jönnie kell: a hosszúkás padlizsán, a kerek padlizsán, a világos lila padlizsán, meg az éppen elvirágzott cukkini, a gömbölyű cukkini, a cime di rapa, a catalogna, a barba di frate, meg a carciofi, amikor kb. novemberben jött az első komolyabb meglepetés: feltűnt a piacon az ömlesztett tulipánhagyma. Legalábbis úgy nézett ki, mint a tulipánhagyma. Ez a lampascioni.
így olíva olajban,
és így néz ki jókedvében . 
Most is van a hűtőben egy bontott üveg olajos-ecetes. Finom. És ír róla a wikipédia, amiben többek között az a jó, hogy ha más nyelven is létezik egy szócikk, akkor azt bal oldalon felsorolja, és egy kattintással máris a magyar nyelvű információt olvashatjuk. Jelen esetben az Üstökös gyöngyikéről. Igaz, magyarul szó sem esik arról, hogy meg is lehetne enni.
Ám rá kellett jöjjek, soká lesz még, amikor nem tudnak meglepni.
Legutóbb tényleg azt hittem, ez valami vicc, amikor egy barátságos közért előre csomagolt friss zöldségei között megakadt a szemem egy csomag nem túl bizalomgerjesztő göcsörtös gyökérgumón.
Na, nézzük csak, ki ez? ...Aszongya, hogy... topinambur. Na, jó, ez már tényleg marhaság. Ilyen állat nincs is! Pláne ilyen névvel! Tupinambur lehet egy középkori hangszer: "... és akkor az ifjú krónikás előhúzta zekéjéből féltett topinambúrját, és a húrok közé csapott,..." Rendben. Vagy lehet múlt század eleji vásári látványosság: "Tessék csak, tessék! Itt látható Topinambúr a 110 éves vak leány, a jövőbe látó kígyótestű csoda, a világ legrősebb embere! Tessék csak, tessék!" Ezt is lehet. De nem lehet ilyen neve egy zöldségnövénynek, pláne, ha hozzá így néz ki.
Lopva körülnéztem, hol rejtették el a kamerát, mert tuti, hogy ez valami hülye teszt, ami a vásárlói szokásokat vizsgálja: kertvárosi közértben mi az a legvadabb dolog, amit még el lehet adni, illetve hogyan reagálnak a nyilvánvalóan lehetetlen termékre a vásárlók.
Én leginkább úgy reagáltam, hogy igyekeztem pókerarccal visszatenni oda ahol volt, majd teljes figyelmemet látszólag a paradicsomok felé irányítani.
Aztán itthon elő a wikipediat!
Topinambur... és van ilyen lap...(akkor mégse volt kandi kamera)... és magyarul is van.... aszongya, hogy CSICSÓKA!
Na, ilyet legalább már hallottam! Igaz, maximum annyit tudok róla, hogy "hej, csicsóka, csicsóka, fészket rakott a csóka!" - és ez nem túl sok. De akkor lássuk!
"A csicsóka (Helianthus tuberosus) a őszirózsafélék családjába tartozó gumós évelő, gyógynövény. ...Közeli rokonságban áll a napraforgóval.... A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható. (mondom, hogy nem bizalomgerjesztő a kinézete, de hogy ripacsos...)...
A csicsóka fontos diabetikus alapanyag lehet, íze is hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb. A 20-28% szárazanyagot tartalmazó gumókban 14-16% inulin és polifruktozánok (levulóz, szinantrin) vannak. (ja, hogy ebben van az inulin! hát az más!! - bár tudnám mi az... )...A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hízlalótápanyagok felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, abéta-karotin-, B1–, B2-vitamin, niacin-, és C-vitamin-tartalma. Életfontosságú aminosavként: lizin, arginin,hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Növényspecifikus anyagai: kolin, betain, szaponin, quercimeritrin (pláne!!!). Gumói főleg inulint tartalmaznak, keményítőt csak csekély mennyiségben. (meg vagyok győzve!!!) ...Ezt a nálunk méltánytalanul mellőzött gumós zöldséget a nagyvilág elegáns éttermeiben gyakran homár,libamáj, szarvasgomba, nemes tengeri halak, fésűkagyló és más drága ételek társaságában tálalják.
Csak fantázia kérdése, mert szinte minden alapanyagunkkal harmonizál. ..."
Pompás!
De nincs még vége a meglepetéseknek. A rusnyácska gumója fölött így néz ki:
És ettől már tényleg eltátottam a szám, mert ez a virág, nagyon úgy néz ki, mint az a virág ami mellett Szentivánon, János szomszéddal kávét inni szoktunk. És ami virág elég jól elviseli, hogy rendszeresen a fűnyírás áldozatává válik. (Éghajlat és talaj iránt csekély igényű. Az egyszer elvetett csicsóka szinte kiirthatatlan, ezért vetésforgón kívül termelik. - wikipedia) Igaz, egyre jobban János szomszéd felé húz...
Tehát lehet, hogy ott taposunk, mit sem sejtve, egy értékes inulin mezőn!
Kérlek, János, ha olvasod ezt a bejegyzést, és ha még nem sértődött meg teljesen a topinambur-csicsóka a kerítés mellett, és hajlandó idén is kikelni, ellenőrzésképpen piszkáld meg egy ásóval, vannak-e gumók alatta! Ha igen, augusztusban főzünk egy jó paprikás topinamburt bográcsban!
***
Így a csicsóka körbeért, én meg vele gondolatban hazaértem.
És mire az írásban idáig jutottam, rá kellett jönnöm, hogy a tyúkhúr nem kék, hanem fehér. A magnóliák meg ezerfélék, fehértől a mély bordóig, és rengetegen vannak errefelé.
De persze a repce itt is sárga, és a szomszéd mezőn épp versenyt sárgul a mellette levő kaszáló pitypangjaival.
