Persze a tányéron már nem így nézett ki. Sőt, még a bolti csomagolásban sem. Csinos keresztmetszeti szelete volt egy szép fehér húsú halnak, közepén egy kicsi porcosnak látszó csigolya, szálka nuku. Becses neve Rana Pescatrice, és kilónként 16 Eur 14 cent az ára. 40%-os leértékelés után. (Ilyen árengedmény alapján feltételezem, hogy napvilágra került a fenti portré, és ez a karosszéria erősen visszavetette a forgalmat.) Kipróbáljuk, naná. Nyomozni igazán azért kezdtünk utána, mert az otthon gondosan beszerzett középszótárunk szerint a Rana Pescatrice jelentése tavibéka. És ez a szelet valahogy sehogy sem illet a békáról alkotott anatómiai képünkbe. (mellesleg nem első eset, hogy kapitális marhaságot ír a szótár, fordította már a palacsintát is fánknak, pedig az az állat valószínűleg gyakoribb a mi éghajlatunkon mint az ördöghal)
Nosza, mit is ír a hogyishívják. Ezt:
Megéri rászánni azt a pár percet az olvasásra, különös egy jószág ez, nem csak küllemre.
Ettünk hozzá párolt zöldbabot topinamburral.
Finom volt.
És még mindenki jól van.
Na, jóccakát!
