Óvodai előmenetel


... meg néha hátra. De egy szavunk se lehet, mert főleg előre. De menjünk sorban. Előre:

Járt Lóci egy hetet az óvodába. Aztán először csak azt említette meg éjjel, hogy "Mami, nem tudok szimatolni!". Akkor még úgy gondoltam, szimatolni nem olyan nagyon fontos az óvodában, tehát ezen képesség nélkül is vidáman be lehet menni. Aztán péntek délutánra lázas lett. És az is maradt néhány napig. A vége az lett, hogy a következő hetet itthon töltötte. Bekaptuk a kötelező, több generáció óvodáson kifejlődött, kezdő óvodai baci-csomagot mindannyian. Apa még most is rekedt. Fújtunk, csöpögtettünk, orrszívóztunk - amikor utólértük. Meg amikor éjjel azt panaszolta, hogy "Mami, mindig morogok!" (mert így horkol, aki bedugult orral, hurutos garattal, cumizva próbál elaludni) Mindezt jókedvűen, mert Lőrinc 38 fokosan is jól érezte magát. Aztán hétfőn újra óvoda, ahol meglepődve láttam, hogy mindenkit ellepett a

Grembiulino

Persze először nem tudtam, mit is látok.
De lépjünk egyet vissza.
Valamikor a kezdetekkor kaptunk egy listát arról, mit is kell vinni. Itt is közzétettem a szórakoztatásotokra.
Rögtön az elején ott a grembiulino (in cotone). A kéziszótár ilyet nem ismer, a legközelebbi a

grembiule

 h fn kötény; grembiule da cucina konyhai kötény; grembiule per chiru•rgi operációs  

Gondoltam, hát ez egy kötényke, óvodásoknak, maszatolós feladatokhoz, rajzolni, festeni, színes faleveleket ragasztgatni rajzlapra, miegymás. Alátámasztani látszott a feltevésem, hogy lóg is egy széria ilyesmi a falon, rögtön az ajtó mellett. Varrtam is egy megfelelőnek tűnő példányt, gumis derékkal, legalább egynél legyen könnyű dolga óvónéniknek, amikor rá kell húzni sorban 27 gyerekre.
Örültek is, amikor bevittük - na, olyan visszafogottan. Csodálkoztak, hogy nincs neki ujja. Meg én is, hogy "köténynek ujja??"
Aztán hétfőre köpenybe bújt az egész csoport. Bugyirózsaszín-fehér aprókockásba a lányok zöme és babakék-fehér aprókockásba a fiúk nagy része. Néhány deviáns mászkál csak fehérben, vagy egyszínű barackrózsaszínben.. Illetve két kiskrapek civilben. Az egyiken póló, az alábbi felirattal: "whatever it it - I didn't do it!" (bármi is az, nem én csináltam!) - na ez a mi gyerekünk.
Láttam ezeket a csinos, kissé fodros darabokat még augusztus végén - szeptember elején a hipermarket akciós részén az iskolakezdést sugalló, leértékelt filctoll kupacok társaságában, örültem is, hogy a mi gyerekünk még nem iskolás. Aztán persze ezek helyét már rég átvette a leértékelt kiskapa és már gyűlnek a műanyag töklámpások.
Erre kiderül, hogy köpeny kell a gyereknek. Remek. Mert
- mi a fenének?
- miért nem elég a kötény maszatoláshoz, aztán "Anyukám úgyis Pervol-lal mos!" - és holnapra meg úgyis kinőjük a teljes ruhatárat. És itt nincs használt ruha turkálás, meg vatera.
- hol a bánatban veszek én most köpenyt??

És akkor jönnek a mindenféle filozofikus dilemmák. Ha már kell, akkor kell. De muszáj uniformizálódni? Mennyire kell és szabad kilógni a sorból? Háromcsíkos matrózblúz? Vagy lehet kettő? Volt nekünk is köpenyünk óvodás korunkban vagy csak iskolásként ért utól ez a rémség? Otthon is van ilyen? Kedves gyakorló óvodás és gyakorló szülő olvasóink, legyetek oly drágák és osszátok meg velünk ide vonatkozó tapasztalataitokat! tényleg nagyon kíváncsi vagyok!

Aztán lett köpenyünk. Naná, hogy beírtam az ebay-be, hogy grembiulino. És jöttek a találatok. És leltem egy munkaruházati céget, akik többféle fazonban és színben ontják a (munka)köpenyeket ovisoknak is. Van apró kockás és egyszínű fehér (labor vagy orvosi) kék (TMKs), rózsaszín (nővér) , bordó (felszolgáló), piros, sárga, vízzöld (műtős) és fekete (?!) verzióban. Hosszas tépelődés után lemondtam a sárgáról. Gondoltam a gyermek személyiségfejlődését valószínűleg az is hátrányosan befolyásolhatja, ha túlságosan kirí a tömegből. De az aprókockás babakékre se vitt rá a lélek.
Így lett Lőrincnek egy csinos műtős köpenye:
http://www.joejob.it/grembiuli-scuola-bimbo/scheda-prodotto.cfm?idPrd=16&lang=it

Ma délelőtt már meg is hozta a gyorsposta, hétfőn vihetjük!

Azért vannak tök jó dolgok is az oviban!

Ilyen például a bent aludás.

Immár kétszer! Kedden szóltak óvónénik, hogy itt az idő, csütörtökön aludjon bent ebéd után. Nesze nekem egy újabb mérföldkő. (lepedő, takaró, kispárna, névvel ellátva - szerdán hímeztem éjjel egyig)

Szerdán este Lóci megtekintette, hogy a nevét belevarrtam a Póttigrisbe, mert az jön holnap az oviba aludni (a narancssárga itthon marad éjszakára). Erre csak annyit mondott, hogy "meg a vizilós cumim is!"
" A cumi nem mehet, tudod, azt nem szeretik az óvónénik." - feleltem erre, mire nem érkezett ellenvetés.
Csütörtök reggel a mostanra szokásossá vált 45 másodperces szipogáson és a nagy önfegyelemmel visszatartott szájsarok-legörbülésen túl nem volt semmi. Együtt megágyaztunk neki (külön teremben van az alvás, hétfőn megágyazunk, pénteken hazahozzuk). Aztán csak én néztem az órát, hogy mikor mehetek érte, és vajon most éppen mit csinál...
Amikor érte mentem, épp ivott valamit. Meglátott ... és folytatta az ivást.
Majd amikor végzett, szaladt a nyakamba ugrani. És elmesélte, hogy "adtak nekem zenét az aludáshoz!"
Ez úgy tűnik, annyira tetszik neki, hogy ma is elmesélte.

És megérkezett az első SZÓ az óvodából! (néhány olasz szó, már ragadt rá itt az óvoda előttről is, pl, ciao, grazie)
Tegnap reggel a bilin ülve, és egy autót (mi mást?!) tologatva elkezdte fejtegetni, hogy ez egy spider autó. Ez a "Spiderman antója".

Tehát az első olasz szó, a Spiderman. Tekintve, hogy itthon ilyen nincs és ilyen rajzfilmet se nézünk.
Azért be kell valljam, nem pont erre számítottam :-)