Gasztro- 1

Ígérem, nem alakulunk gasztro-bloggá, annyian űzik már, hogy minek csetelnék-botolnék egy ilyen túlzsúfolt pályán a sok profi közt kétballábas amatőrként, de azért valószínűleg időnként fel-fel fog bukkanni ez a téma is, mivel ezen a téren se minden olyan, mint otthon. Sőt.
Mivel számos alapanyag nincs, vagy nem olyan mint az otthoni el lehetne kezdeni a "mivel helyettesítsük" kvízjátékot és megkísérelni megfőzni az otthoni kiherélt változatát. És biztos lesz is ilyen, meg olyan is, hogy kincset érő fehérrépákat és túrókat dédelgetek a mélyhűtőben - mint ahogy dédelgetek is, most is éppen.
De ezen nem hiszem, hogy lenne mit mesélni. Mesélni azt érdekes, ami nekem is új. És ilyen például a ...

Rizottó

Melynek általam alkotott új definíciója:
Rizottó az az étel, amit akkor főz az ember, amikor fél egy tájban ráeszmél, hogy az ebédre sütni szánt, félig még fagyos pulykacomb műanyagtálca felőli oldala erősen tokos. Olyan befagyott tokos. Avagy más módon szorítom magam sarokba.
A rizottóban az a jó, hogy ha fél egykor pattan ki az ötlet, akkor is egykor asztalon lehet.
Ettünk már:
-gombásat
-spenótos-gombásat
-tengeri herkentyűst (hmm..nyami)
- és most legutóbb: cukkinis-padlizsános-paradicsomos-...- egyefene-mozarellát is tegyünk bele változatot.
Íme:

 még egy kis petrezselyem...

... és kész!       

Aztán másik mesének itt a ...

Fekete kagyló

Ami orvul szembejön a hipermarket halas pultján, szép nagy hálós csomagok, és tulajdonképpen csak azért tűnik fel, mert nagy betűkkel rá van írva, hogy akciós és most egy kiló, 1.89 EUR.

Gőzöm sincs, hogy mit is akarok vele csinálni, de ennyiért kipróbáljuk, az tuti. És nagy határozottan kérek is egy csomaggal. Mire az eladó hölgy megkérdezi, hogy megmossa-e. Hát, ... mossa. Abból - gondolom - nagy baj nem lehet. (Itt mesélem el, hogy errefelé a hal is úgy üzemel, hogy amikor kérünk ilyen-olyan halat, akkor megkérdezik, hogy megpucolják-e. Igenlő válasz esetén valami hihetetlen sebességű belezés veszi kezdetét. Na, persze, olyan késsel lehet.) Erre beborítja a zsák kagylót egy rozsdamentes Hajdú centrifugába (legalábbis kinézetre), ami aztán percekig fröcsögve mossa a kagylókat. Tény, hogy egy szem homok sem volt benne. Közben elbeszélgetünk: Törni kicsit olasz, lenni külföldi. Honnan is jöttünk? Dánok vagyunk? Majdnem. Hasonló. Mire kicentrifugálja a kagylókat, megbeszéljük, hogy mikor jöttünk és miért és meddig is stb.  A csacsogós epizód külön szépsége, hogy másfél héttel később a halas hölgy messziről rám integetett. Egy kb. Tesco méretű áruházban :-)  

De térjünk vissza a kagylókhoz. Hazaérve persze felütöttem az internetet, ahol a google-ba beütve  a fekete kagylót, első helyen hozta a Chilli és Vanillia (íme a nagy karriert befutott gastroblogok egyike) azon fejezetét, ami a fekete kagylót taglalja és amiből szerencsére nem csak az derül ki, hogyan csinálják a belgák a fehérboros-tejszínes nemzeti eledelüket, de az is hogy miről ismerni fel a fogyasztásra alkalmas és a kukaérett kagylót.

Előbbiből friss meleg bagett és a maradék fehér bor társaságában remek vacsora kerekedett. 

És újra bebizonyosodott, nálunk olyan nincs, hogy valami nem autó:

Autó

Ez az ételek, de persze nem csak az ételek nagy családja. Csak néhány példa, a teljesség igénye nélkül:

 "Mami, a halacska beszállhat?" - és persze beszállhatott.

Az "utasokat" végül megette, de az autóhoz tilos volt nyúlni...inkább evett egy másik zsemlét.