Ma egy csapat vidám és öntudatos olasz nő között leesett végre, hogy miről is szól a nőnap. A nőnapon nem MINKET kell ünnepelni, a nőnapon NEKÜNK kell ünnepelni.
A nőnap lényege nem az, hogy a fiúk hóvirágot hozzanak a lányoknak mert azok olyan kis kedvesek, meg gyengék, meg gyámoltalanok, hanem éppen az, hogy valamikor egy másik nagy csapat öntudatos nő elég erős és talpraesett volt ahhoz, hogy elérje azt, hogy ne tekinthessék másodrendű embernek a nőket. Azt hogy ma természetes, hogy egy lány is tanulhat egyetemen, lehet belőle orvos, mérnök állattenyésztő.
Azt, hogy beleszólása legyen a sorsa alakulásába, hogy ő dönthesse el, rúdtáncosnő akar lenni, agysebész vagy háziasszony.
Azt, hogy ugyanolyan súllyal és ugyanolyan felelősséggel szóljon bele a hazája ügyeibe.
Azt, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér járjon.
Azt, hogy ma egy lány férjhez menjen és ne férjhez adják.
Azt, hogy a férjem a párom lehessen és ne az uram.
Jó, hogy van egy nap ami arra emlékeztet, hogy nem volt ez mindig magától értetődő, és hogy ma sincs ez mindig és mindenhol így. Mert még el találnánk felejteni...
Mától ünneplem a nőnapot - és nem kérek hóvirágot.
Viszont üzenem minden nőnek: Boldog Nőnapot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése