Tegnap a reggeli vizit kihírdette, hogy nem kell már a folyamatos infúzió, eszik-iszik már eleget. A kanül még marad a gyógyszernek.
Aztán délelőtt kivették a pocakjából is a csövet. Hát ez sem az a program, amiért vissza fogunk kívánkozni. De a doktornéni nagyon rendes volt: mindig mondta, hogy "ez most rossz lesz", és "na, most vegyél egy nagy levegőt!"
Utána Lőrinc teljesen kivirult. Rögtön enni-inni akart. Aztán a visszakapott, csövek nélküli szabadsággal irány a játszószoba!
Délután más időtöltéseket is felfedezett:
Aztán este már bandába verődtek:
Este 10 után alig lehetett szétkergeti őket.
Azt hiszem, most már tényleg kifelé áll innen a szekerünk rúdja :-)
Milánó népességére amúgy jellemző, az esti színes kis társaság is: egy román, egy albán és egy magyar gyerek játszott olaszul.
11 felé jött a szokásos esti antibiotikum infúzió. Talán azért, mert megszűnt az állandó infúzió, ez már alig akart becsöpögni. Így aztán az ápolónő ki is vette a kanült, mondván lehet antibiotikumot adni szájon át is.
Ezzel megszűnt az utolsó cső is. :-)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
És a mai hír:
H A Z A M E G Y Ü N K!
M O S T!
És akkor eszembe jutott Székely Éva mondata:
Ezt a reggeli vizit hirdette ki. Utána gyakorlatilag az összes éppen bent lévő ápoló bejött elköszönni Lőrinctől. Aztán a prof is. Velem kezet fogott, elköszönt.
Zárójelentés, kontroll pénteken. Pakolás, öltözés, és jött APA!.
Az eső zuhogott, parkolni nem egyszerű. Leviszem Lőrincet az osztály babakocsijával, Gyuri addig vészvillog a kapu közelében, aztán babakocsi vissza, többi cucc le...
Visszatérve, az osztályon az egyik ápoló fogad: "Pronti?" "Kész?" - Kész.
A szoba üres, az ágy is - ahol annyit fogtuk egymás kezét.
"Sírni csak a győztesnek szabad"
És mi most győztünk.
egy kicsit én is sírtam.... örömömben!! :)
VálaszTörlésTovábbi jobbulást, felépőlést, bódogságot és megnyugvást a családnak!!!
Köszönjük! :-) :-) :-)
VálaszTörlés