Hétköznapi apróságok - 5: Az asztalos



Megérkezett ma a rég ígért asztalos. A ház ígérte, és nem csak nekünk, ez valamiféle átadás utáni, vagy garanciális körbejárás, javítgatás volt.

Épp egy mirelit pizza utolsó falatjait nyeltem (sütés után értelem szerűen) és a szupertitkos karácsonyi naptárakat szerkesztettem, abban reménykedve, hogy még időben lesz is belőlük anyagi valóság, amikor két úr csengetett. Ahogy ajtót nyitottam az idősebb már el is kezdte mondani. Szokás szerint a "Salve!"-ig értettem. Azaz az "Üdvözlöm!"-ig. Persze azért sejtettem, hogy mit is akarnak, hiszen őket vártam reggel óta. Még mielőtt túl sokat elárulhatott volna, megakasztottam a szóáradatot, kérve, hogy ugyan lassítson már, mert "én beszélni kicsit olasz". Erre megkérdezte, hogy "Parla inglese?" Mondtam neki, hogy "Si" és hogy mégis legyen miből választania, hozzátettem, hogy "e ungherese". Erre szépen érthetően csak ennyit mondott: "nem ertem" Miután magamhoz tértem, gratuláltam. Szívből. Aztán megtudakoltam, ugyan, honnan tud ilyeneket. Erre kivillantotta a felső fogsorát, mutatóujja körmével megkocogtatta az egyik metszőfogát és tisztán, érthetően csak ennyit mondott: Szombathely. Aztán miközben villámgyorsan nekiálltak az általam sorolt hibák kijavításának három nyelven megbeszéltük, hogy mit is keresünk mi itt, meg jól érezzük-e magunkat, aztán, hogy ők idén Hévízen nyaraltak (igaz, ez elsőre Hévic-nek hangzott, de hát nem véletlenül hímeztem én se Lóci óvodai partedlijébe ezt: "Lozi" - amit azóta hétvégenként, a szárítón, fejjel lefelé rendszeresen Zolinak olvasok). És milyen szép volt, meg nyugalmas ott Hévizen. És Budapest is nagyon szép, de ő a nyugodt helyeket szereti, nem az olyat mint Milánó. Aztán kicsit kitekintettünk, megbeszéltük Bécs és Budapest hasonlóságait, meg azt, hogy Prága is szép, és jó ott a sör. A kínált kávét elfogadták, egyúttal megcsodálták a kávéfőzőnket és csodálkozva nézték, hogy ez magyar??? Megnyugtattam őket, hogy ez egy La Pavoni, eredeti olasz, re-exportálva. A kávét dicsérték, mondták, hogy rendes olasz kávé volt. Erre azért beavattam őket a titokba, hogy többek között ezért vagyunk itt és nem Németországban vagy Angliában.
A hibákat egy kivételével kijavították, de hát az elgörbült deszkát nem tudták kiegyenesíteni.

Aztán búcsúzóul elhangzott egy "Kezicsókolom!"