Nálunk minden rendben

Van már vagy fél éve is, hogy Vera barátnőmmel beszélgetve, ő a következőt mondta:

- „Nálatok mi újság? Gondolom, minden rendben, mert rég írtál a blogra.”

Az ő kijelentésének felerészben alátámasztásaként, felerészben cáfolataként álljon itt egy február végi péntekünk részletes története. Szerencsére nem nevezhetem tipikus pénteknek. És isten bizony mindez egy napon történt.

2015. február 20. péntek – elméletben

A farsang, pontosabban a karnevál itt egy komoly dolog.  Annyira, hogy az időszak utolsó péntekje óvoda és iskola szünet is. Van valami neve is – de most hagy ne tudjam.

Jó kis extra szünet, várhatóan szép idővel, ragyogó napsütéssel. kitaláltuk Mariana-val, Angelo mamájával, hogy amíg az apák dolgoznak, fogjuk a két gyereket, és irány a hegyekbe! Laza másfél órányira tőlünk már ismerős sípályák vannak, meg főleg szánkópályák, jó kis mozgó szőnyeggel. Fel se kell vonszolni a szánkót a hegyre (hol van már a mi gyerekkorunk!), csak rálépsz a futószalagra, fogod a szánkót és gyönyörködsz a tájban, amíg … döngve pofára esel. Mert valakinek valamije beakadt valahova és ettől bekapcsolt a vészfék. 

Na, de vissza az idillhez! Viszünk szendvicseket és két lecsúszás között pikniket rendezünk szánkón ülve.

Aztán kényelmesen haza tudunk érni úgy, hogy Lőrincet Davide-éknál (momentán a legjobb barátja) leadjuk egy „pizsama party”-ra, mindkettőjük legnagyobb örömére, mi meg este 8-ra bemenjünk Milánóba, az ittlétünk első klasszikus zenei eseményére: Bartók Kékszakállúja, magyar fellépővel.

Hurrá!

2015. febr. 20. péntek – gyakorlatban

6:05

- Mamiii!! Átjöhetek hozzátok? ... Vigyél!!! ... Hol van a teherautóm?

- Mittudom én… ahol hagytad. Talán a nappaliban. Mindjárt megnézem…

„De hideg van itt… jé, nyitva van az ajtó. Nyitva hagytam volna az esti szellőztetéskor? Szoktam én este szellőztetni??? … És valami van az ajtón kívül, a küszöbön… a levéltárcám. Rajta egy kupacban mindenféle, lényegtelen, névjegyek és régi cetlik, ami benne szokott lenni. … Hogy kerül ez ide???”

- Gyuri!!!!!! BETÖRTEK!!!

„Jajj, mit kell ilyenkor csinálni? … Körül kell nézni! … Mit kell nézni? Az ajtótól 2 m-re az asztalon a laptop – a helyén. Másik oldalon a fényképezőgép – a helyén… A TV? Hülyeség, az marha nehéz… Konyha… megvan a konyha. És nincs benne betörő se … A hátizsákom, az a kis hétköznapi szaladgálós, na az nincs meg. Mi volt benne? A pénztárcám, … meg pár kisautó, … meg az összes igazolványom, meg Lőrincé is, magyar és olasz, mind...

És ha körülnéztem, akkor mit kell még csinálni? Ja, nem nyúlni semmihez. Már becsuktam az ajtót, mert jött be a hideg… A kilinccsel … basszus…”

- Mi történt?

- Mondom, betörtek. Kinyitották a nappali ajtaját és bejöttek a kertből.

- Ne nyúlj semmihez!

- Jó, már nyúltam. Felhívom az Andrea-t (az egyik tulaj), hogy mi van ilyenkor.

Andrea azon kérdéséből, hogy „hozzátok is?” kiderült, hogy nem csak hozzánk. Két lakással arrébb is. Onnan egy irattárca hiányzik, a gazdája épp kint bolyong a kertekben és a parkolóban, keresi. Aztán pár perc múlva bebolyonganak hozzánk is, majd kicsit később ismét a szomszéd jön a kert felől, ahogy ez itt ma szokássá vált. Kezében a hátizsákommal. Benne minden: pénztárca, bankkártyák, kisautók, igazolványok. Kivéve a készpénz. Tizenöt euró. Ott egye meg a fene.

Közben megtudtuk, hogy itt ilyenkor nem hívogatjuk a rendőrséget, hanem odaballagunk a rendőrörsre és bejelentést teszünk. Mondta a szomszéd, hogy megy majd ő is, délután, munka után. Addig keresi még kicsit az irattárcáját.  

Ja, és a térfigyelő kamerák mindent felvettek. Ketten voltak, kapucniban, a kameráktól legtávolabbi ponton feszítették fel a kerítést, és összesen 40 percet bíbelődtek itt, valamikor 4 óra tájban.    

8:30 – rendőrörs

Idefelé jövet felhívtam Mariana-t, hogy késni fogunk, mert betörtek. Nem leszünk ott náluk 9-re, ahogy megbeszéltük. Nem tudom mennyi ideig tart egy bejelentést megtenni. De kenje csak a szendvicseket, megyünk.
Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy én jövök a rendőrségre. Mert bár Lőrinc tud messze legjobban olaszul, de mégiscsak hülyén nézne ki, ha az ötévest küldenénk. Várni annyit kellett, amíg az automatából ittam egy kávét – mert a két rendőr is megitta a magáét. Közben azon merengtem, hogy melyik a betörő és melyik a szalonna? Az egyik lardo, a masik ladro… Talán nem vennének igazán komolyan, ha azt találom mondani, hogy megfúrta a kertajtót és bejött a lakásba … egy szalonna. Olyan ez, mint az angol: ott a rablás és a gatyagumi van az agyamban kibogozhatatlanul összegubancolódva. Hiába, ezekkel a vagyon elleni bűncselekményekkel mindig baj van.

Végül is simán ment. Csak a rendőrnek nem a nyomtatás. Folyton összeragadtak a lapok. De aztán egyesült erővel legyőztünk a HP laserjet-jét.

12:30 - Piani di Bobbio

Végre, sikerült felérni! Másnak is iskolaszünet volt. Így a felvonó parkolójáig se jutottunk el kocsival. Csak egy faluval arrébb. De szerencsére ki van ez találva, van direkt buszjárat a parkolók és a felvonó között. Ingyért. Ha már úgyis fizetsz a parkolóért. Illetve mi most oda se fértünk be. Szóval azért se fizetünk…   

Két ég, ragyogó napsütés. Mire felértünk a felvonóval mind a két gyerek közölte, hogy éhes. Így a piknik nem két lecsúszás között, hanem már az első előtt elkezdődött. Sebaj, így is van bő 3 óránk szánkózni!

13:00

Éééééés csúszááááásss!!

Mi ez a hideg a bal lábamon? A bakancsom, mint egy éhes krokodil tátja rám a száját. Neeee,mááár…

De elég gyorsan megszületik a megoldás: a zokni és a cipő közé egy frissen kiürült szendvicses nejlon zacskó, a bakancs orrára meg kívülről egy decathlonos gumis csúszásgáltó (ARPENAZ 100 GRIP - igazán praktikus, zsebben is elfér).

Nem szép ettől a bakancstól, hogy ilyet tett, hiszen még csak alig …17 éves…  

15:30

Indulás haza!
Kb. három perce egy felhő kúszott a nap elé. Ettől mindenki elindult haza. Hömpölyög a tömeg a felvonónál.Aztán hömpölygünk a busznál.Aztán fönt a buszon is hömpölygünk.Még jó, hogy időben elindultunk. 

17:30

Van valami fanyar humor abban, amikor megy előtted egy teherautó negyvennel - előtte semmi, ameddig a szem ellát. És a szembe sávban sok kilométeres kocsisor mozdulatlanul odaragadva az aszfalthoz. A másfél órás útból másfél órát jöttünk. Most félúton vagyunk.Mondom, van valami fanyar humor benne. Csak bennem nincs humorérzék, hogy értékelni tudnám. 

18:45

Ugrás nejlonzacskóból, nejlonharisnyába. Mosakodni most nincs idő. Ami büdös, az most büdös. Slussz, passz. Enni se kell. Majd lesz olyan is, hogy eszem. Szép volt az a sonkás szendvics a hegyen... Lőrinc majd eszik Davide-éknál.Még van esély odaérni. Ezt mondja a google is meg a forduljbalra is. Cím a jegyről átmásolva a forduljbalrába.
Indulás. 

20:00

Milánó belvárosában nem könnyű parkolót találni. Na persze a belvárosba bejutni se könnyű. 

20:15

Még jó, hogy a Kékszakállú a második részben lesz.
 

20:20

Parkoló sehol ezen a környéken.Már inkább nem beszélgetünk.
Mintha valahogy nem lenne teljes az egyetértés abban, hogy ideérhettünk volna-e, ha.. 

20:30

Ott egy parkoló!!! De nem világos, hogy hogy fér itt be ez az autó. De egy pasas jön, azt mondja, hogy igen, ez egy parkoló, majd ő beviszi a kocsit. Huhh.. 

Rohanunk. 

Már aki tud. Szép cipőben. És nem fáj a lába. 

20:45

Itt állunk a jelzett címen. Idehozott a forduljbalra. Utca, házszám stimmel. Még a város is.Csakhogy éppen nincs itt semmi. Egy vendéglő. De ott sem hallottak erről a koncertteremről.(Ha lenne még humorom talán eszembe jutna, hogy nem olyan nagy baj, ha lassan megyünk, ha úgyis rossz irányba tartunk – de már több órája nincs humorom) 

20:46

Szerencsére valami nemzetközi közönségszervező cégtől vettük a jegyet, ezért a telefonos ügyfélszolgálatos hölgy kiválóan tud angolul. Szerencsére, mert Gyuri ilyen folyékonyan káromkodni olaszul nem tudna.A cím, ahova jöttünk a jegypénztár címe.A koncertterem nagyon nem itt van. Szerintük a koncertterem címe is rajta van a jegyen.

Rajta, persze. Kisbetűvel, sarokban.Szóljak neki, hogy az úttest közepén káromkodik? Á, nem zökkentem ki. 

20:55

 - Te tudod, hogy hol a kocsi?

- Én nem.

- És kaptunk valami bizonylatot, elismervényt van valamit, vagy csak otthagytuk a kocsit az azt se tudjuk hol, kulccsal együtt egy pasasnak… ?!?

… keresés… keresés…

- Várjál, van itt valami cetli.

És megtaláltuk és visszakaptuk. Huhhhhh. És hazamentünk és kinyitottunk egy üveg vörösbort.
Meg még talán egy másikat is. 

Epilógus

 Két nappal később, vasárnap délután ugyanott, ugyanazt a koncertet adták.Némi telefonálgatások után (már nem az úttest közepéről és nem angolul) egy halvány ígérettel a zsebünkbe elmentünk a koncertteremhez. És tekintettel arra, hogy nem volt teltház, meg arra, hogy betörtek hozzánk (igaz, nem pont péntek este, de hát csak betörtek), meg arra, hogy szépen néztünk, beengedtek a péntek esti jegyünkkel.

 Így aztán abszolút igaza van Verának: nálunk minden rendben!

És abszolút nincs, mert mégis írtam a blogra! ;-)