Kanyar?! ...Ó!

Avagy ember tervez...

Az aggódókat máris szeretném megnyugtatni: nem kanyaró.
De azért ebben mi sem voltunk biztosak egy ideig...
Ámde, csak sorjában.

Elapátlanodtunk a hétvégére, mivel Gyurinak egy temetés okán, sajnos haza kellett utaznia a hétvégére. (Mindazok, akiket nem látogatott meg személyesen ebben a két és fél napban, ezen a ponton sértődhetnek meg, ha erre késztetést éreznek!) Péntek reggel fél hat felé kivertük Lócit az ágyból, hogy most megyünk a repülőtérre, erre megjegyezte, hogy "Óóó, sötét van kell a lámpa!" Bölcs meglátás és praktikus gondolat. Hozta is hősiesen és még a reptéren is lelkesen világított, pedig ott nem is volt sötét. Aztán intettünk sok pá-pá-t és visszaautóztunk* haza, Gorgonzolába, majd szokásos, még blogolni sem érdemes péntekünk volt. Este még körülnéztem a neten, hogy van-e a hétvégén elérhető távolságban valami izgalmasnak tűnő bolhapiac, aztán irány az ágy!
Szombat reggelre Lőrinc így nézett ki:

 

Bevallom, kicsit gyorsabban hatott mint a reggeli kávé szokott. És bár tudom, Gyurinak már egyetemistaként sem volt erőssége sem a bőrgyógyászat, sem a gyerekgyógyászat, de első nekifutásra lefotóztam - nem a Gyurit (a képek vakuval készültek, így halványabbak mint a valóság volt), és sebtében telefonálni kezdtem a Robiékhoz, mit szállásadókhoz, hogy küldöm az emilt, hova kérik és Betti is mint gyakorló anya is vessen pár diagnosztikus pillantást a képekre. Ki is vertem őket az ágyból, szegények, azt hitték szombat lévén alhatnak. Ez nem jött össze.

Hamar összeállt az elektronikus konzílium, és a szakvélemény is: akár valamelyik gyerekbetegség is lehet. Jó lenne, ha látná orvos (3D-ben is), mert pl. otthon a kanyaróra még bejelentési kötelezettség is van.

Na, ekkor már kevésbé rágódtam azon, hogy elmosta a bolhapiacot a kérlelhetetlenül hulló eső. 

Lóci amúgy teljesen jókedvű volt és éhes, és éhesen vakarózott. Sokat.

Mivel már majdnem egy hete van bejelentett betegbiztosításunk, sőt, gyerekorvosunk is, meg háziorvosunk is, ezért első körben nekigyürkőztem, hogy felhívom a gyerekorvos neve mellett talált telefonszámot.

Illetve előbb feltöltöm az olasz mobilt (pénzzel, nem árammal), mielőtt telefonálgatni kezdek. Néhányszor meg kellett hallgatnom az automata üzenetet ahhoz, hogy megértsem: pillanatnyilag nem kapcsolható, ismételje meg a hívását később! Mikor később? Hétfőn? Addig meg majd itt fertőzünk. Na, persze, főleg egymást, mert hova is mennénk ebben az esőben?

De, akkor most hogyan tovább?

Vadásszunk szomszédot! Persze Lóci is jönni akar, naná. A szakadó esőben, papucsban, fertőzni. Körbe-körbe. 

Szomszéd egy szál se. Szürke ég, eső, csönd mindenhol és csukott spaletták - ilyen időben minek is kinyitni? Aha, de kire zörgessek így rá? Akire még be is csengetnék, az az épület végi asszonytárs, a két kutya anyja, akiről még azt is tudom, hogy ő is éppen egyedül maradt a hétvégére. Ám a lakásuk a kertjükből nyílik, a kertkapu meg pont a kutyák miatt zárva. Az egyik egy rottweiler. Csengő nincs.

Még egy-két hasonló körrel elmúlattuk így az időt úgy 11-ig. Lőrinc már nem is akart jönni. Rájött, hogy ezek a kirándulások annyira azért mégsem viccesek. Ekkor jött az ötlet: telefon a rottweiler apukájának, aki ugyan nincs itthon, de az ő telefonját tudom - ugyan dobná már át sms-ben a neje számát. Átdobta. Majd rövid de velős telefon: "légy szíves segíts! Nehéz elmondani, kérlek gyere át!" Kb. 25 másodpercen belül itt volt - én nem tudom, mire számítanék, ha kapnék egy ilyen telefont. De sokkal egyszerűbb volt felhúzni Lőrinc pólóját, mint olaszul ecsetelni valakinek (aki angolul nem tud), a piros kiütések kinézetét. És akkor már kicsi olasszal, kicsi nemzetközi mutogatással sínen voltunk. Irány a szomszéd falu, ahol van kórház és van ügyelet! Persze, ő is jön velünk. És jött és intézkedett és elmagyarázott. A felvételes nővérnek a helyzetünket (olaszul) és nekünk, hogy mit mondott a felvételes nővér (szintén olaszul) Így azt is megtudtam, hogy zöld kódot kaptunk (tisztára,mint a Vészhelyzetben!) ami a fehér-zöld-sárga-piros skálán már elég volt ahhoz, hogy a folyosóról félreállítsák a többi várakozó gyereket, mert mi lehet, hogy fertőzőek vagyunk.

Így kb 3 percen belül egy idős gyerekgyógyász színe elé kerültünk, aki kis hasnyomkodás után gyorsan ki is mondta az ítéletet: orticaria azaz csalánkiütés. (mellesleg íme egy nyelvi gyöngyszem: ortica = csalán). Diéta - a mellékelt lista szerint, valamint kétféle gyógyszer (amiből egy-egy adagot a helyszínen meg is etettek-itattak vele!!!) Aztán hétfőn keressük fel a gyerekorvosunkat.

Az egész kiütés estére elmúlt.

Aztán vasárnap reggel ez a párducmintás gyerek vigyorgott rám:

A mókás, hogy szombaton a törzse, hasa-háta volt egy merő piros. Vasárnapra a keze, lába, arca. És ekkor meggyanúsítottam a szalámit amit pénteken is és szombaton is vacsorázott - húsfélét nem tiltott a lista, csak olyasmit, hogy tojás, hal, tejtermék, spenót, eper, dió, mogyoró, élesztő (milyen jó, hogy azt már épp tudom is, hogy mondják) stb. Ez persze nincs bizonyítva, egyelőre gyanú.

Hétfő reggel tünetmentesen mentünk Apáért a reptérre. Aztán felhívtuk a gyerekorvosunkat. Pardon, ez nagyképű kijelentés volt. Megkértem a szomszédasszonyt, ugyan hívja már fel, ő úgyis teljesen képben van.

Kaptunk időpontot holnapra. 

És most nem eszünk szalámit. Aztán majd meglátjuk.

Mindenesetre gyakorló anyák és/vagy gyakorló gyerekorvosok mindenféle gondolatát szívesen veszem!!

És persze majd megnézzük - már Apával együtt - milyen bolhapiacok vannak nyitva hónap első hétvégéjén.

De most inkább alszom egyet!

PS:

Elmentünk az új doktor"bácsi"-hoz. Szerintem max. 35. De rendesen tud angolul! Hurrá! Mielőtt megvizsgálta Lőrincet, megkérdezte, hogy ő is tud-e angolul. Amolyan "ugye, persze ő is beszél angolul?" közvetlenséggel. Mondtam, "ó, hogyne!", és nem tettem hozzá, hogy nálunk, a jó öreg koronagyarmaton, mi sem természetesebb, mint hogy egy 3 éves beszél angolul. És a fiam nem hozott szégyent ősz fejemre, teljesen adekvát pillanatokban mondott yes-t vagy no-t a doki kérdéseire :-) Be kell valljam, remekül mulattam - póker arccal természetesen. 

Nos a végső igehirdetés: ezeket a tüneteket (lásd feljebb a leopárd mintákat) ebben az életkorban általában vírusfertőzés okozza. Ételallergia ilyesmit idősebb korban eredményez. Szedje még péntekig  a Cetrizin cseppeket, aztán felejtsük el az egészet. Arra a kérdésemre, hogy mi légyen a diétaval, annyit mondott "diet free!" - amolyan enyhe "ugyan már!" tekintettel.

Hazafelé ettünk egy fagyit.

*Többen érdeklődtetek, hogy van-e már autónk, vagy biciklivel fuvarozzuk haza az ebay-en vadászott bútorokat. Mert sok mindenről írok, de mindenről nyilván nem lehet. Itt nyugtatnék meg mindenkit, hogy van, bár még nem a végső, csak átmeneti, de jön-megy és csomagot cipel, tehát szuper!