Hétköznapi apróságok - 5: Az asztalos



Megérkezett ma a rég ígért asztalos. A ház ígérte, és nem csak nekünk, ez valamiféle átadás utáni, vagy garanciális körbejárás, javítgatás volt.

Épp egy mirelit pizza utolsó falatjait nyeltem (sütés után értelem szerűen) és a szupertitkos karácsonyi naptárakat szerkesztettem, abban reménykedve, hogy még időben lesz is belőlük anyagi valóság, amikor két úr csengetett. Ahogy ajtót nyitottam az idősebb már el is kezdte mondani. Szokás szerint a "Salve!"-ig értettem. Azaz az "Üdvözlöm!"-ig. Persze azért sejtettem, hogy mit is akarnak, hiszen őket vártam reggel óta. Még mielőtt túl sokat elárulhatott volna, megakasztottam a szóáradatot, kérve, hogy ugyan lassítson már, mert "én beszélni kicsit olasz". Erre megkérdezte, hogy "Parla inglese?" Mondtam neki, hogy "Si" és hogy mégis legyen miből választania, hozzátettem, hogy "e ungherese". Erre szépen érthetően csak ennyit mondott: "nem ertem" Miután magamhoz tértem, gratuláltam. Szívből. Aztán megtudakoltam, ugyan, honnan tud ilyeneket. Erre kivillantotta a felső fogsorát, mutatóujja körmével megkocogtatta az egyik metszőfogát és tisztán, érthetően csak ennyit mondott: Szombathely. Aztán miközben villámgyorsan nekiálltak az általam sorolt hibák kijavításának három nyelven megbeszéltük, hogy mit is keresünk mi itt, meg jól érezzük-e magunkat, aztán, hogy ők idén Hévízen nyaraltak (igaz, ez elsőre Hévic-nek hangzott, de hát nem véletlenül hímeztem én se Lóci óvodai partedlijébe ezt: "Lozi" - amit azóta hétvégenként, a szárítón, fejjel lefelé rendszeresen Zolinak olvasok). És milyen szép volt, meg nyugalmas ott Hévizen. És Budapest is nagyon szép, de ő a nyugodt helyeket szereti, nem az olyat mint Milánó. Aztán kicsit kitekintettünk, megbeszéltük Bécs és Budapest hasonlóságait, meg azt, hogy Prága is szép, és jó ott a sör. A kínált kávét elfogadták, egyúttal megcsodálták a kávéfőzőnket és csodálkozva nézték, hogy ez magyar??? Megnyugtattam őket, hogy ez egy La Pavoni, eredeti olasz, re-exportálva. A kávét dicsérték, mondták, hogy rendes olasz kávé volt. Erre azért beavattam őket a titokba, hogy többek között ezért vagyunk itt és nem Németországban vagy Angliában.
A hibákat egy kivételével kijavították, de hát az elgörbült deszkát nem tudták kiegyenesíteni.

Aztán búcsúzóul elhangzott egy "Kezicsókolom!"

Előmeneteli részjelentés - 2

Ha lassan is, de haladunk. Kedves, kelet-európai vendégmunkásaink, Betti és Robi segítségével sikerült hazaszállítani a szekrényt.

 

Aztán összeszerelni. Igaz, hosszas fejtörést okozott egy, az alsó lapból kiálló pöcök, vagy nevezzük inkább ütközőnek, ami teljesen lehetetlenné tette az legalsó fiók betolását. Robi volt végül az egyetlen helyes megfejtő: az a pöcök valaha a középső ajtó fölső ütközője volt. Felcseréltük a szekrény alját és a tetejét. De hamar megszületett a határozat: most már így marad! Leszereltük a pöcköt.
És villámgyorsan el is kezdtük belakni:

Miközben apránként berendezzük a lakást, mindenféle érdekes tapasztalatra teszünk szert, és mint már kiderült építő jellegű nyelvgyakorlásban is részünk van.
Egyre nyilvánvalóbbnak látszik például, hogy az olaszok is, mint mindenki más, ilyenek is meg olyanok is. Vannak az ágyas-szekrényes olaszok és vannak a kanapésok. Látszólag semmi különbség. De ha az ember kitartóan vadászgat ebay-en, secondamano-n és mindenféle használt bútoros lapon, akkor csak feltűnik: eddig vettünk két ágyat és immár két szekrényt ilyen módon. Minden zökkenő nélkül felvettük a kapcsolatot a hirdetővel telefonon vagy e-mailben, időpontot egyeztettünk, elmentünk, megnéztük, visszamentünk, kifizettük, elhoztuk. Slussz, passz, kész. (csak egyszer fordult elő, hogy a megadott házszám nem létezett, de ott is viszonylag hamar tisztáztuk, hogy mi vagyunk a bambák, mert az utca ugyan stimmel, de a város nem...)
Ellenben a kanapésokkal valamiért nem tudunk zöld ágra vergődni. Eddig három kanapét nem vettünk. Ha nem négyet. Kettő nem is válaszolt az e-mail-re, és nem vette fel a telefont. A harmadikat, miután éjjel megleltem a hirdetését reggel óvoda után rögtön hívtam. Nem vette fel. Mire második próbálkozásra felvette, már eladta.
De a legszebb a legutóbbi volt. Feltette a hirdetést múlt szerda este. Reggel rögtön hívtam, felvette, és kedvesen elmagyarázta, hogy momentán külföldön van. (mi a fenének ad fel valaki hirdetést az elutazása előtti este?) Hívjam újra hétfőn és akkor megbeszéljük, hogy mikor nézhetem meg kedden. Rendben. Tegnap hívtam, lévén hétfő. Mondta, hogy még nincs otthon, hívjam másnap 3 után. Ma fél négy után kilenc perccel felhívtam. Már eladta. Erre a hírre hirtelen azt támadt kedvem mondani, csak úgy az óvoda előtt az utca közepén, lassan és tagoltan, mert ehhez persze vadul gondolkozni kellett, hogy "Questa è non elegante. La settimana scorsa io sono stata la prima chi ha telefonata. E Lei ha detto telefoniamo il lunedi prossima, e domani, etc. etc." Mire itt tartottam levegővétel nélkül dühöngött. Annyit sikerült kivenni, hogy NON ELEGANTE??? Elcsodálkoztam: ő komolyan velem akar veszekedni? Tényleg azt hiszi, hogy értek egy büdös szót is egy ilyen hadarásból? Minél jobban mondja, annál kevésbé. Ezért aztán (mert percdíj is van a világon) meg se várva, hogy eljusson a kirohanása végére, lassan, hogy ő biztos értse, annyit mondtam: "Grazie mille, buona giornata, arrivederci!"
Amikor letettem a telefont még nem jutott el a mondatában addig a vesszőig, ahol levegőt vehetett volna.

Szóval ez a kanapé momentán valahogy nem akar összejönni. De dolgozunk az ügyön.

És majd beszámolunk. Most viszont "jóékaszát!" ahogy Lőrinc mondja, mert reggel kelni kell!

Rossz az aki rosszra gondol - nyelvi gyöngyszemek

Vettünk egy szekrényt a secondamano-n, azaz a helyi vaterán. El is mentünk megszemlélni, szép nagy darab. Tanakodtunk, hogy is fogjuk elhozni és mivel és főleg mikor.
Magyar ember magyarul tanakodik. Olasz ember olaszul hallgatja.
És aztán csak nem bírta ki, nekibátorodott és megkérdezte: ugyan mondjuk már meg, mi az a "putan" amit mi itt többször is emlegettünk. Először nem értettük. Aztán rájöttünk: hát a holnaPUTÁN!
De ha már itt tartottunk, be kellett avassuk, már csak a szimmetria kedvéért is. Ezért elmondtuk neki, hogy az a bizonyos puttana amire ő az imént gondolt, az magyarul úgy hangzik, hogy kurva. Erre felragyogott és csak a pontosítás végett kérdezte: úgy mint curva sinistra (bal kanyar), curva destra (jobb kanyar). Bólintottunk.
Mindezek alapján a nyelvrokonságot mindannyian bizonyítottnak tekintettük.
Már csak a szekrényt kell valamikor elhozni.

Az óvodában mellettünk öltözik egy kisfiú, reggelente anyukával nagyjából velünk együtt érkeznek. Feltűnt az ovis zsákba hímzett családnév: SUSZER. Legutóbb megkérdeztem anyukát, hogy a család valamikor magyar volt-e? Erre azt felelte kedvesen: "Si, austro-ungherese". Vicces volt ezt így hallani. És persze rögtön meg is magyarázza, hogy annyi idő alatt simán elveszhetett az a t betű.

Hétköznapi apróságok - 4

Mire jó egy jó sütő?

Ígértem, hogy nem alakulunk gasztro-bloggá. Hát nem is. De egy jó sütőt, más hasznosra is lehet használni, nem feltétlen étel készítési célzattal.
Íme egy hétköznapi recept:
Végy néhány frissen mosott, ámde hamarosan szükségessé váló ruhadarabot.
Akaszd fel a sütő rácsának pálcikáira.
Állítsd a sütőt alsó-felső melegítés és légkeveréses üzemmódra, 50 és 100 fok közé.
És indítsd be.
Kb. fél óra múlva, friss ropogós gatyákat varázsolhatsz elő.

Különösen remek ilyen helyen, ahol magas a levegő páratartalma, így a nevezett gatyák magukra hagyva, esetleg két napig is száradnának.

:-)

Hétköznapi apróságok - 3

Mosogatunk, mosogatunk, ... de nem mindegy mivel!

Mosogatunk, mert mosogatni kell. Mindig. Sőt szinte folyamatosan.
Érkezésünkkor nagy örvendve fedeztem fel, hogy a konyha fotóján a sütőtől egyel balra lévő vízszintes fülű ajtó nem mást rejt, mint egy szép IKEAs mosogatógépet! Hurrrráááá!!!! Az más kérdés, hogy ezzel jelentősen megcsappant a tároló kapacitás, de sebaj! Ne legyünk negatívak, a kuktát majd csak tesszük valahová. Végül is elfér az a szekrény tetején is, a fő, hogy van mosogatógép!
KlukkLaci ki is irodalmazta gondosan (hiába, na, a vér nem válik vízzé, ilyen egy precíz vegyész), kell bele só (bors, paprika), mosószer, meg öblítő, meg...
Én meg mondtam, hogy kell bele egy nagy kutyafüle és lelkesen megvásároltam a boltban az ismerős feliratú és ismerős kinézetű tablettákat: kék és fehér téglatesten piros golyó üldögél.
Aztán mosogattunk.
Először csak géppel.
Aztán idővel néha már kézzel is. A gép után.
Aztán a poharak lassan opálosból kezdtek tejfehérbe váltani.
Aztán a kanalak is.
A tányérok nem. Azok gyárilag fehérek.
Hmmmm... itt valami nem OK. De mi???
Talán valami zsíros kosz ül a szűrőben? Szűrő kimosva.-  Pipa.
Újabb mosogatás: a helyzet nem javult.
Mossunk magasabb hőmérsékleten!
Mossunk üresen!
Mossunk mosogatószer nélkül!
Mossunk mosogatószerrel és üresen!
Aztán mossunk el minden edényt, ami a mosogatógépből kijött!
Aztán olvassuk el újra a vonatkozó szakirodalmat. Aszongya, hogy a vízlágyító mennyisége, meg a beállítása, meg túl sok az öblítő - na az biztos nem, mert olyat nem is tettünk bele. Meg mást se. Csak a piros bogyósat.
De mi is van ebben a pirosbogyósban? Na, nézzük. Van benne detergente. Slussz. Más nincs. Kék réteg ide, meg piros bogyó oda. Ez a doboz a classic nevet viseli, ebben ez van. De létezik olyan, hogy tutto in 1, abban már van funzione del brillantante meg funzione del sale. A quantum fantázia nevűről meg már inkább nem is beszélek!
Na, szóval, lehet, hogy ez az opálos, fehéres izé egyenletes és homogén rétegben a vízkő? Amit gyűjtünk egy hónapja, mosásról, mosásra (70 fokon meg pláne!)?
Pompás. Az ellen jó az ecet. Úgy józanparasztilag. Aztán, majd ha ez elfogy, veszünk valami másmilyen bogyósat. De ezt se herdáljuk.Addig is irány a közért, mert persze a jóféle ungherese eceteszenciát nem hurcoltuk ki ide. Salátában meg remek volt a balzsamecet.
Bolt: ecet van. Borecet. Vörös és fehér. Meg almaecet. Meg sok-sok balzsamecet. Legalsó polcon olcsó ecet. Az is borecet. Vörös és fehér. Ecetsav tartalom 6 % maximum.
Haha, nem fogtok ki rajtam, irány a tisztítószer polc! Van pl. etilalkohol (jééé!), magyarul denaturált szesz. Szép rózsaszín. Meg ammónia, meg desztillált víz (profumata), meg sósav. Utóbbit talán nem kellene belelocsolni a vadonatúj mosogatógépbe, a többit meg minek.
Aztán van mosogatógépbe való brillantante meg sale. Némelyik szép nagy doboz, hogy maradjon azután is, ha majd elfogy a pirosbogyós!

Hát így esett,  hogy ma beküldtem a mosogató gépbe egy szép nagy pohár fehérbor ecetet. Vagy fehér borecetet. Vagy fehér-bor-ecetet. Mindegy. 1 liter 0,94 EUR. Az illata kifejezetten jó volt. És a homály is csökkent a mosogatógép falán, meg a poharakon.

A módszert jövő héten validáljuk. Aztán megírom a SOP-t.

Addig is jó éjszakát mindenkinek!

Előmeneteli részjelentés - azaz hogyan alakul házunk és tája

Mindenek előtt szeretnék megnyugtatni mindenkit, aki még a konyhai vízcsapunk miatt aggódik, hogy van vízcsapunk! Már mire kijöttünk is volt.
Egyúttal köszönjük a sok jó megfejtést, ami a "mi hiányzik a képről?" feladványunkra email-ben és telefonon érkezett. Nehéz lenne győztest hirdetni, de azt mindenképpen meg kell említsem, hogy a zsűri különdíját Hédi  kapta a "Kukk Laci" válaszért. Gratulálunk!

Az érkezés után rögtön kezdetét vette két nagyobb project: az ebay (nemzetközi vatera), secodamano.it és az IKEA intenzív böngészése, illetve a festés. Közben kaptunk pince tárolót, így pl. a sátrakat, hűtőtáskákat és hasonlókat levonszoltuk oda, ezzel is kissé szellősebbé tettük a közlekedő ösvényeket a dobozhalmok között.

Aztán lecsaptunk egy ágyra az ebay-en. Két éjjeli szekrénnyel és egy komóddal. Még várja, hogy összeszereljük, mert matraca még nincs neki, és a szobát is egyszerűbb így festeni.

Közben egyszer csak lett székünk. A szállásadóktól érkezett 6 db vadonat új IKEA szék, mivel valamiért úgy gondolták ez is a berendezett konyha része, nem csak a vízcsap. Erre speciel mi nem számítottunk, mivel szerintünk a szék az étkező része, de hurrá, ezzel is egy lépéssel előrébb vagyunk!

Utána egy összecsukható vendégágy érkezett az ebay-ről, amit ha épp nincs vendég, akkor felváltva használunk, mint üdítő változatosság a földön alvás után. Mivel már mindhárom felfújható matrac réges-rég megadta magát. Igaz, hogy az összes egyéb szóbajövő alkalmatosság (önfelfújós matrac, Lóci számfeletti ágybetét matraca, használaton kívüli IKEAs székpárna, paplan) bevetésével már megnyomorodás nélkül lehet a földön aludni.

Közben dúl a festés!
Persze ilyen segítséggel könnyű!

"Apa, kezdhetem?"

 "Várj, megmutatom, hogy kell!"

... és a szorgalom eredményeképpen egyre sárgább!
... a gyerek is...

"Így jó lesz?"

"Akkor csinálom!"

 "Szerintem kész."

És íme tényleg: a "sárga szalon"

 Innen nézve még sárgább!

Ez lesz a ti szobátok, ha meglátogattok :-)
Addig is mi alszunk benne, amíg a többi készül.

És ha már festettünk egy függőlegeset, most fessünk egy vízszinteset!

Ééééés közben megérkezett a zuhanyfülke, az addigra már (kivételesen fehérre) kifestett fürdőszobába! - KlukkLaci! Jöhetsz zuhanyozni!

Itt tartunk most. És folytatása következik!

Hétköznapi apróságok - 2

Kis lépések az emberiségnek, na de annál nagyobbak nekünk!

Ma két ilyen is volt. Sorrendben visszafelé:

1. Ma este SZÉKEN ülve vacsoráztunk, ASZTALNÁL! (meg is mutatnám, ha megtalálnám a kábelt a fényképek letöltéséhez) Majdnem három hete ülünk háromlábú decathlonos kempingszéken és eszünk Lóci játszós asztalán. Vagy a nagy asztalon könyves dobozokkal alátámasztva, mert a rendes lábaival összeszerelve túl magas lenne (lett volna!) a kempingszékekhez. Gyurinak jelentős hátárnya van, mert egyrészt pár nappal később érkezett, másrészt munkahelyen tölti a hétköznapjait, ahol kultúremberek civilizált módon léteznek és étkeznek.
Azért a háromlábúakat se hordtuk még le a pincébe, mivel a korongra telepített laptophoz mégiscsak ez a jó.

2. Korábban párbeszéd Lőrinccel a közértben:
- Mami van pelenkám?
- Nincs.
- Akarok pisilni bilibe!
Remek, gondoltam, most fogunk bepisilni a közért közepén.
- Most nincs itt a bili, tartsd vissza! Majd odakint belepisilünk a vízbe. (ez a Martesana patak, ami keresztül folyik Gorgonzolán és számos leágazása is van, így gyakran találkozni vele erre-arra)
Ez a lehetőség annyira lenyűgözte, hogy vissza is tartotta. És meg is próbáltunk belepisilni a nagy vízbe, de csak a leveleket találtuk el a parton.
Sebaj, így is rendkívül elégedettek voltunk mind a ketten.
:-)

Hétköznapi apróságok - 1

Mivel boltba (is) biciklivel járunk, ezért gyakran megyünk. Nem annyira vicces egy 15 kilós gyerek hátul, és egy 6 kilós cekker a kormány egyik oldalán. A cekker libeg, a gyerek egészen váratlanul hajol hol jobbra, hol balra, hogy lásson. Ettől a cekker még jobban libeg.
Egyszer vettünk így 3 kg almát, 1 kg sárgarépát (így csomagolva olcsóbb volt), meg egy kis ezt és azt.
Azóta hármasával vesszük a szilvát is. És a felét megesszük a közért előtt.
És mivel lehet, hogy a legközelebbi kenyérvásárlás tervezett idejére valami közbejön, ezért nem árt, ha van itthon élesztő. Egy focaccia (üres pizzatészta) sity-suty megvan és kész a vacsora.
Na de hol is van az élesztő? Tejes hűtőpult? Neeem. Tésztás hűtőpult? Ott seem. Közben persze Lőrinc meg akarja venni a tehenes joghurtot is, meg még háromféle sajtot is... kezdünk cívódni. Így cívódva elvonszolódunk a kenyeres-felvágottas-sajtos pulthoz, ahol kérni kell a Nénitől. (Néni legalább egy tizessel fiatalabb) A kérdezősködés a kenyérig megy, aztán meg kéne kérdezni az élesztő lelőhelyét. Haha. (Lóci már ordít) Eladó Néni aranyos, valamit kérdez a kenyér után. Kár, hogy nem hallom az ordítástól. Mivel látja, hogy úgyse értem, nem vacakol, levág egy darabot valami pékárúból, és Lőrinc kezébe nyomja. Áldott csend! És akár társaloghatunk is. Mondom, hogy nem nagyon beszélem az olaszt. Mosolyogva bólint. Talán már feltűnt neki. Kedvesen azt mondja, hogy sebaj, segít angolul. Üdítő kivétel! Hurrá! Kérdezem, van-e neki "yeast"-je? Na, pompás, tulajdonképpen én se tudom, honnan tudok ilyen hülyeségeket, így persze teljesen megértem, hogy lila gőze sincs, mi az a yeast. De sikerült kivágni magam így: "small cube for pizza!" - kicsi kocka pizzához. És megértette. Mondta, hogy nincs, most várják, és megmutatta a helyét a pulton (tehát ha lenne is tőle kéne kérni), ahol oda volt írva: "lievita di birra" Aztán gyorsan futott egy kört a közértben (mi meg utána, mert pékárúval a kézben haladni is lehet), és megmutatta, hogy hol lelhető fel a bezacskózott, készre gyúrt pizzatészta, valamint a szárított élesztő. Köszöntem, de mondtam inkább megvárom az igazit. Pénztár felé menet hangosan ismételgettem: "lievita di birra","lievita di birra", "lievita di birra", "lievi...
Pultos Néni még a pénztár előtt utolért az ottfelejtett kenyérrel a kezében :-)