És még az utolsó vacsorát se látta :-( Mert mire észbe kaptunk, és felballagtunk nagy nehezen az internetre, kiderült, hogy a legkorábbi jegy szeptember 5-re kapható. Pech... Sebaj, KlukkLaci, még én se láttam, megvárlak!
Azért, hogy valami mégis legyen, ezt sütöttük "utolsó" vacsorára:
Aztán másnap délután KlukkLaci érzékeny búcsút vett, és ... elvitte az autónkat. Meg a vízforralóját. Itt álltunk a továbbiakban két biciklivel az esőben (esőkabátok valahol egy doboz alján) És még egy nescaféhoz is lábost kellett elővenni.
Persze nagy kérdés, hogy kinek volt fájdalmasabb ez az elválás, mert az időnként befutó telefonokból kiderült, hogy Laci hazaútja sem volt az a kifejezett méznyalás. Nem irigylem sem azért, hogy elromlott a kocsi ablaka, és letekert ablakkal száguldhatott a szlovén-magyar autópályákon hazáig hidegben, esőben, sem pedig azért, hogy a kissé neurotikus GPS állandóan le akarta terelni a hazavezető útról.
(Mi csak szobafogságban voltuk, de legalább be tudtuk csukni az ablakot...)
Aztán persze happy end, mert hazaért egyben és hétfőn már az autótól is megnyugtató módon meg tudott válni.
Itt meg vasárnapra átmenetileg kisütött a nap, így még egy kisebb helyismereti biciklizésre is kimerészkedtünk.
Így fedeztünk fel két pozitív dolgot. Az egyik, hogy az óvoda biciklivel 10 perc és ez lóg a kapuján:
Aki nem akarja az egész listát végig böngészni, javaslom a "sez E" ötödik sorát.
A másik, rögtön az óvodával szemközt egy park. Sajnálom, hogy csak mobil volt nálunk és fényképezőgép nem, mert ez a park tényleg szép. Sokkal kisebb persze, mint pl. a Margit Sziget, de vadregény legalább annyi van benne. Ha nem több.
Csak egy kis ízelítő:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése